2018. február 18., vasárnap
pólusok
A rettegő
testi értelemben hazug ember,
még a bélműködésében is
van valami hamis.
Nem tartok ernyőt magam fölé,
ha tehetem.
A rettegők nem egymástól
félnek a legjobban, hanem
a saját zsigereikben lakó
rettegéstől.
Néha bőrig áztat,
néha nem bírom -
de a meghűlés is egy
mélyreható tapasztalat.
A rettegő kifelé ezen a
szűrőn át tekint:
az összehúzott testén át nézve
rajzfilmszerűen kontrasztos a látvány.
Tegnap pár órán át
fáztam egy pincében -
ott volt dolgom.
Eltemetve a mások szavai alatt.
A rettegőt nem
győzheted meg, hogy
másfelé nézzen;
folyamatosan fókuszban tartja
az okot adó lehetőséget.
Kegyelmi állapot volt utána
egy forró zuhany.
Aztán a hideg, hogy
bezáruljanak a pórusok,
épp csak egy picit -
hogy borzongasson.
A rettegő még álmában sem zárul be -
mert nincs fenyegetőbb az
átlátszatlan éjszakánál.
Álmatlanul aludtam.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése