Ha fogyna, kérném. Csak még egy kudarcot
adj, uram csak még egy ilyen kudarcot!
(A bevezető rögtön elhelyez
szinte érzem, hogy fordulnak el
az érdektelen arcok.)
*
kijáratlan életiskolának látszik
ugróiskolának a szokásosnál jobban
repedezett aszfaltra krétával
rajzolt ugróiskolának.
ne két lábbal érkezz hiszen zuhansz
ekkora tempót már nem
rugóz ki a lábad -
érkezz, arccal
lélekkel ess
úgy érdemes -
tartson meg a tekinteted, ember!
(s ha egyenesen át - legalább nyitott szemmel...)
*
túl hosszú téli álmot hallgattam és
most ott vigyorog a ráncaimban a hendikep
tudod mit? én akartam és így akartam -
látszom. hát látsszak ennyinek,
ha már ennyi, tényleg.
mélyedből kiáltok hozzád, fel Uram!
(...bár most éppen ellenedre fénylek.)
*
megülni csendben: egy változat -
gőgös volna a csendem, inkább beszélek.
tisztességesebb. nem válogat
jól, de őrzött ép eszének
maradékával éljen az ember:
el nem múló fecsegésszerelmén
csócsál az elmém
(az értő közönség már bólogat
de tudod mit?
ne simogass mint vén kutyát
ha jól ugat...)
*
majd egyszer jobb időben
költővigasz?
dugd fel magadnak, utókor!
nem szóból élek,
nem vagyok igaz,
nem rajzolódik általam
a futó kor -
majd egyszer olyat írok, hogy a holt papírdarab
lángra kap -
(ja. ilyen ez a kor -
majd lekapcsolom, ha füstölögni kezd
a szavamtól a monitor)
*
egyébként jól. kösz.
változik. tisztul. jobban
látszik, ki. (csoda.)
