Avulása

ceruza:
pillanatot tartó múlt


tus:
tárgyra rakódó
múlt foszlása-veszte tesz
földönfutóvá


dombormű*:
múltból kiszorult, két évre avult, kikopó agyament rohanó, nézd.
ezt veszted. lomtalanítod. ükapád látná, mit művelsz, véresre pofozna.
ezt veszted - rohanásoddal ha a helyből, múltból félretaszít a jövő,
kütyüid közt, zsebben a tág infólélegzettel is így: menekült vagy.


kisplasztika:
időredőzet gyűrő
ölelő ellentmondását
levetetted -
bedarálódó hagyományok
beleélése helyett
a felélés mozgat -
mindegy, zavarnak
vagy magad zaklatod
rohanásba:
tárgyra rakódó múlt
foszlása tesz
földönfutóvá.






*ez nem hexameter... csiszolatlan, nyers dadogás csak
bennem, torz-szülemény, egy-másfél lábnyival elnyúlt
törpetitán, szakadó, borzolt gyülevész szavak árja.

Időtlen idő

forrás: Antonis Kalantzis

nemcsak a mesében

lehet valóság az

időtlen idő

*

markolnom eleven kezeden
jaj lehetetlen ős kanalad
fogom úgy tűzforró levesem
tán az időtől majd hűl hamarabb -

markolnám eleven kezed így
jaj csak kéznyomodon motoz éhem
elforr az idő levesében irigy
egykor volt gyermeki hülyeségem

bárcsak fognád még s nem foghatnám kanalad -
levesem lassan hűl én hülök úgy tűnik hamarabb...


*


olyan családból származom,
hol a vándorlás lett folytonos
gyökértelen, fúj a szél -

hová gurulsz, hová gurulsz
miféle lukba hol szorulsz
szegény ördögszekér -

milyen irigység hol fog el
ha látod nemzedéknyi csend
mély áramát az életen

ahol az "élek" egybeér
szegény szegény ördögszekér:
az érzéssel, hogy "létezem".

Jó reggelt!

                        Antonis Kalantzisnak, akitől a fénykép (mennyire ideillő szó ez: fény-kép!)

nézd, aki nem növeli a létet
szereti a létet festi a létet
téglák mészíz keretét fára a testét
annak is akit
úgysem idéz meg soha festék -

nézd azt, aki neveli a létet
s hagyja elszabadulni a létet
özönlő szabad égbe hajolni a fát -
nyíratlan indát hajt
kézzel félre a reggel - így szabadítja magát

nézd azt, aki neveti a létet
a fényből annyit mer csak amennyit az élet
mér neki - éjből annyit
jó ízzel csak amennyit az éjtestvér ad -

nézd, aki nem veti meg csak szereti a létet
esővíz csorgó árama fürdeti - részeg
örömmel szárítja a bőrét a
ciróka-marókát játszadozó testvér nap.




...és frissülésképpen a nem várt ajándék cippo-tól: mindez a legselymesebb hangon