Mélységes

fotó: Hegedűs Gyöngyi

gyújtott világ
ívfényénél - éles,
kontúros árnyékot vetsz
a talajba temetett peronon -

klinika-hideg, gyújtott világ
ívfényénél - mint egy orvosi
műtő látásérzékeny követelmény-
közegében, fémkígyó
technikai gyomrában ülve -

túlfényelt, klinika-hideg, gyújtott világ
ívfényénél - a minket elnyelő
alagútkúszó hüllőtechnika gyomrában
ülve épp egy peronnal célszerűen
felszerelt állomás fémzajában
ajtó-záródás után -

újságot olvasol, maradi szemüvegben,
a telefonodban pörgeted a világ
állandóan új szimbolikákon át megnyilvánuló
véges-elemű tarot-pakliját
(mint az ábécé - a permutációk
hitetik el veled, hogy végtelen,
hogy harminc-egynéhány elemébe
belecsomagolható a határátlépés is)
vagy csak nézel kifelé a kígyó
levetette útbőr sötétjébe a következő
fénybe erőszakolt állomásig -

miközben az ajtón túl egy
tükröződésben a másik,
ellentétes irányú járatra vetülve
egy mindannyiunkra vonatkozó írás
képi megerősítése -
a hátad mögül egy
mindannyiunkra vonatkozó éhség
akar tőlünk valamit -

ne nézz mögéd, Orpheusz -
vagy örökre itt ragadsz,
vészvilágítás ugrásra kész félelme leszel;
ne nézz vissza, Orpheusz -
ez egy másik alvilág
mitologémája

nem veszted el, amit
nem találtál meg:
az ölbe néző másra figyelés
áldozataiból bármelyik
(bármelyik, ha nem néz a szemedbe)
akármelyik lehet Eurüdiké.









Beágyazódó, többször megélt élmény, amit felbontott Gyöngyi képe - kapcsolódik hozzá
- Polgár András egyik képsorozatára írt vers 
- egy régi beszélgetés Tóth Krisztina Metrójával
- s kicsit egy korai Babiczky Tibor verssel folytatott beszélgetés is...

Beszélgetés a pontról, a címben.

Bora fotója

Borbély Szilárd:

Testben élni

Az emberi viselkedés evolúciója során
a nyelv az elszigetelődés eszközévé
vált. Ugyanis a tárgyi világgal párhuzamosan
a tudat képes megjeleníteni a dolgokat

mentális reprezentációk által. Amikor fel-
idéződik a tudatban. A nyelv a reprezentáció
harmadik síkja. Segítségével egy másik
tudatban is jelenlévővé tehető a tárgy

képe. A reprezentációnak ezen a szintjén
a metaforák tapasztalata a beszélgetés által
közvetíthetővé lesz. És ha a szeretők éjjel

találkoznak, a sötétben lelkük érintkezik.
A létezésnek ugyanis van egy magasabb
szintje. Mert testben élni maga a halál.

Hegedűs Gyöngyi:

a pontot kitenni a címbe.
                                       Mert testben élni maga a halál. (Borbély Szilárd)

bűn itt még miből lehet?
a teremtett világ szó
mely mögül
már kifogyott a lehelet

az eszmélés ájulatában
úgy vagy elérhetetlen
mint testben a lélegzetből kint
rekedt Lélegzet

az élet beálltával
összeeső tüdőmből
úgy vesz magához Isten
mint szent jegyet

shizoo:

Pontban

Pontban, tudatban, jelen lévő tárgyban

idő nélkül, hiszen kimondódó ige:

az idő a kezdete óta tart,

ahogy az elszigetelődés -

Bűn-e hogy elszigeteltséged

testbörtönéből artikuláltan

kilihegsz?

Mintha egy kisebb isten szava volnál?

Ha kint, ha bent reked,

hiába érintkeznek az idegpályáink

mentális reprezentációkkal

az idő kezdete-vége óta?

Testben élni maga a halál - mondom.

De hiszen mondom!

Hiszen mondom,

és te hallod.

Hogy érted-e, amit

mondok, az pont most -

pontosan most dől el.

Beszélgetés a kora-jura kövén ülve

kőszén, kora jura, 205 millió év

Hegedűs Gyöngyi:
kora-jura

mikor azt mondták,
az ötéves túlélés esélye
húsz százalék, épp olyan mintázatú lett
a látótér, mint a feketekőszénbe
nyomult bazalttelér. s hirtelen nem értette, a temetőkben
miért nem a kő korát írják a halott fölé?
hisz csak a kövek
nyugszanak békén,
míg mi szüntelen felejteni próbálunk valamit,
amiről nem lehet emlékünk.

shizoo:

kőre írva

a kőszén rácsát
ős haláltusa rázza -
rezeg. gyújtható.

a megkövült élet is ég -

a testek számára

itt nincs nyugalom.

Beszélgetés, válaszra kérdéssel

Hegedűs Gyöngyi
csónak alulnézetből

talán, mert itt nincsenek
hegyek, és dombok,
nasztaszja filippovna, másképp látom a felnövekvésem.
ha régen azt hittem, fehér falak
közt nőttem fel, most hirtelen úgy látom,
csak a fehér csupaszodott körülöttem az égig,

s én a víz mélye maradtam, mint minden magzat,

a halat formázó ívek a mennyezeten,
valójában szálkás bordázatú csónak alulnézetből,
üres metszéshalmaz,
s az ívekhez tartozó körök:
isten és ember,
belevesznek a böjti fény árterébe.

(Szeged, 2017 március 31.)

shizoo:

nézetből

fuldokoltál vagy
cikázva úsztál vízéggömb-
végtelenben?

ars poetica

"magamra

maradtam

világgá szervült

hangoddal..."

(Hegedűs Gyöngyi)

"Nem kell elsietni azt, hogy az ember békességre jusson."

(Visky András)

kifelé hallgass

egy ritmust sem érő nem-figyelésre

emlékeztessen a hallgatózás -

engedd el a szívdobogásod 

markoló aggodalmat.

kifelé hallgass

a fókusza nélkül ahogy kusza

áramlásokban kavarog a lég -

ne markold a szelet.

kifelé hallgass

lombja vesztett téli fa -

de tartsd meg gyönyörű

képességed a rügyre.

kifelé hallgass

annak a csöndnek

amelyben már nem hallatszik

belőled a teremtmény.

kifelé hallgass

ahogy a néma rendek -

egész testeddel

kell szólj ha végre

megpendít a világ. 

Mindenórás beszélgetés (fohász?)

Betlehem Village, Wales (forrás: miltbyc)

Hegedűs Gyöngyi:

zavaros magzat

víz az ég
messiást ígér

a remény szájából
kifordult édesgyökér

áttetsző a jászol
kórház elé kitett
inkubátor

shizoo:

éjjel fagyott

csak élje túl a

születését

találjon

reménynek testet

gépi melegágyba

burkolt kis

létfelesleg

Beszélgetés az angyal tollaival tömött párnán heverve

Hugo Simberg: A sebzett angyal

(Hegedűs Gyöngyi)
lassan épülsz fel, angyal.
mindenből, mit magamból feladtam.
most már tudom egyik mellemből
a tej miért gyorsabban apadt.
s az öregedés miért oly féloldalas.
mintha a páros szervek
kétsebességes csatlakozása
mozgatná birodalmad.
már tiéd a törvény visussá romló egyik táblája.
a mutatók kattogásának
hiányzó frekvenciatartománya,
hajam színe, a jobb térd ízfelszíne,
és a tied, a nemtelené, tied, minden másodlagossá
lefokozott elsődleges nemi jelleg,
mindenórás hason a köldök piszkosszürke keresztje.
lassan épülsz, mint a szárazföld belseje.
más lehet úgy várni, hogy szüntelen
a tengert nézhetem.




(shizoo)
ugyanonnan folytatva
boncolva tovább a kifosztó kételyt -
a kétely test, bűntudatból
és hitetlenségből burjánzó sejtek
összművészete:
de nem találod benne az egységnyi
mércét. hogy meddig boncold,
nem találod sejtelembe zápult
léptékét a csendnek.

egy ártatlan reggelen szemen
csúzliztad az angyalt.
cinke képében - ott pörgött a
porban a verdeső szárnyak zaja,
nem akart véget érni, de
nem maradt neki más. csak ez a
sehova tartó verdesés.
nem a csend léptékét találtad el.
így töltöttél újra
a kegyelemlövéshez.

minden ölelésed kegyelemlövés
de ebben a kifosztott sejtelemben
egyik sem tud véget érni.

ugyanonnan folytatva:
sejtelmi szinten épül mint a
hitetlenség vagy a bűntudat.
más lehet úgy várni
hogy a tengert nézheted -
legalább eltakarja
verdesésed a hullámmoraj

kegyelemlövésig.

Öt marginális (hangminták 25.)

Hegedűs Gyöngyi: késő barokk

olyan világ ez
ahol díjazzák a megosztókat

*

jót eszik aztán

jót iszik aztán

jót baszik aztán

elalszik aztán

kezdi elölről

mámorköri ragadós

izzadtság tapadt a homlokodra

tetovált gólemjelekbe

reggel van

zuhanyozz le:

szólok Jánosnak, majd

újrakeresztel

*

ha már számon tartanak
hadd választhassam ki
én a számot

*

létfényből keserűlő juss düledékein állok:

nézd hogy kultzuzalékresztli a kurva idő -

*

minden tudatos létezés

megőrizné a Pistikéit 

Beszélgetés kirabolt királysírok előtt

(Hegedűs Gyöngyi)

a születés más súllyal esik itt latba.
csak az aranyat mérik grammban.
mire megszületsz épp nincs aranyfedezete
se pénznek, se testnek.
talán csak az írásnak.
még feltáratlan bányákban.
amik meteorit becsapódástól válnak
bányászható mélységekké.
egy ütés az ínra.
aztán dekázni
a születési súllyal.
akármeddig.
vagy csak ameddig
az inak a csontokat
el nem eresztik.
az elhagyott tárnákban
most nagymacskák hűsölnek.
mint kirabolt királysírba
behúzódott szfinxek.




(shizoo)

nem ugyanazok
sejtjeid - mégis hurcolják
születésed

*

lélegzetvétel

huszonegy gramm többletét

nem őrzi a szfinx

*

a vájat vagyunk -

ég-ütött kőben

folytonossági hiány

Zárva

zárva vannak az átjárók
nasztaszja filippovna
talán épp azt a követ
faragták a résbe
amit az angyal
a sír elől elhengerített

hallomásból ismert képek
valaki szüntelen suttog:
nincsenek

nem
ami szül
nem
ami temet:

szívdobbanástól
bemozdult kép
a tenger

                    (Hegedűs Gyöngyi)

szívdobbanástól
bemozdult kép a tenger -
rögzíthetetlen

permet fölött a
határtalan ég-mély
sem vezet sehova

                                (shizoo)

Beszélgetés az előhívóról

Hegedűs Gyöngyinek köszönettel

A gondok akkor keletkeznek, mikor megpróbáljuk

rekonstruálni a helyet, ahol a felvétel készülhetett.

Egyik feltételezés sem felel meg semmilyen,

a valós életből vett helyszínnek.

A való világban ilyen hely nem létezik!

olyan személynek az “alkotása”, aki

…visszájára fordította a kép negatívját,

ezáltal olyan képet hozott létre,

mely egy nem létező Szabadkán készült.

(Mirko Grlica: Az elbontott Szabadka)

együtt jött meg a két kép:
te, 1976-­ban,

a legjobb barátokkal,

                        (kiket oly nehezen

                         azonosítottunk be, mintha bűn

                         tény után kellene újraépíteni az arcukat)

és a nem létező szabadka.

                        (a nemléthez elég,

                         ha az előhívó megfordítja a negatívokat?)

senki sem néz a kamerába.
mintha nem akarnák látni a gombnyomásra
megsemmisülő gép mögötti arcot.
talán, mert térdig bebábozott
láb miatt nem mehettem veled,

                        (s akár az előhívó, éppúgy nem láttam a való világban

                         szabadka központját,

                         ahogy a megismerkedésünk előtti arcod.)

hirtelen arra gondoltam,
valójában minden fotó
ugyanahhoz a csodához szem
tanú:
és kijöve a megholt.

                         (Hegedűs Gyöngyi)

átnéztem azért kidobás előtt

átnéztem a táskát - 

annyi életet felejtettem kidobott táskákban

noteszben lejárt lemezek tokjában

annyit mint egy soha nem bejárható

foghíjtelek Szabadka -

                           becézett múltelhagyó sóhaj és mozdulat

                           egy Gion-regényben,

amit elvesztettem, csak azt viszem magammal

tehát átnéztem a táskát -

hogy abban a szakadt zsebben a bélés alól 

előhúzzam az elfelejtett negatívot

előhúzzam tétova mosolyod a néhány

sikerült képen a

rémült nem-sikerülhet tekinteted alatt,

                            fényképmosoly, ismerlek,

                            sose bírtad az idő merevítő rablását az arcodon

menekült kis idő

előhívtál engem is -

a szándékosan elfelejtett

arcot amire kényszeredetten mosolyogsz.

                            (shizoo)

Beszélgetés (újfent) egy Francesca Woodman kép alatt

shizoo:
kicsit zavart - vagy. nagyon
hogy nem repülés a függés -
ellazuló arcizmok helyett az alkar
kapaszkodó feszülése a párkányon
épphogy elférő ujjbegy tapadása
függés.

függünk. magától
nasztaszja flippovna. magától
néhány perccel többet
várna el az ember -
mielőtt
hulló vászon esése.
a szék.

húzd ki a zsinórokat a falból.
ma este úgyse
jön be senki.



Hegedűs Gyöngyi:

beszélhetek-e úgy magunkról,
nasztaszja flippovna, hogy az ámen
ne legyen tőről metszett mellékmondat?
egy másik eszméletbe ájultat,
akár az ecetes szivacs.
a test legkülső provincia.
megdől a jobb-bal
savbázis egyensúlya.
a feketétől nem lesz éjszaka,
a fehértől nappal,
csak gyerekkorunkba
alvadt térhatású minta:
a kőre, mint hálóra zuhantat.
miért is feszülne velünk
a boltíven túlra
a színek két latorja?
küszöb alatti hang
a tömeg moraja.
a világ marad
viszonzatlan.

shizoo:

pedig csak ellógna innen 

szökne a szögletek köréből

feketéből fehér fehérből fekete.

játék a gondolattal ahova feszíti

a vetülő árnyék.

ahova a vetülő árnyék

feszíti a gondolatot.

reggel van a rideg osztályteremben,

ahol nem tapadnak meg a pormacskák.

a lógásnak is lehet egyensúlya

túl

ahova az árnyék

a küszöb alól kiszabadul?

Beszélgetés egy Francesca Woodman-kép ürügyén

Hegedűs Gyöngyi:

egy francesca woodman képre VII

(immanens etűd)

mint arcom, előlem úgy rejtőzöl.
felismerhetővé épp az tesz,
ami a látótérben magadból hozzád
rendelhetetlen. a tükör
hátraarc. a fénysebesség
is késedelem. a testből
csak lélegzetnek felülsz.
transzban immanens etűd.

shizoo:

kép
csupaszult falak közén
nincs magadhoz
szinte semmi közöd

etűd

nem látom mid éled

hozzádrendelhetően -

pedig élem

kóda  

kiszolgáltatottságod
látótértörés -

árnyék. idegen.

Beszélgetés eltérő optikákról

Hegedűs Gyöngyi
az angyalok biohasznosulása

az angyalok biohasznosulása
nem a halál által történik,
nasztaszja filippovna.
halál nélkül az élet
mi más,
mint mulasztásos vétség?
(mutasson egy ártatlan angyalt,
hisz ha nem zuhan, emberhez nem juthat. )
az angyalnak bűne, ha ártatlan.
nem mentség a szárny.
árnyat nem adó fesztáv:
embereket elválasztó leléphetetlen távolság.
ím, az angyal a lábunk alól röppen fel,
mikor álmosan szárnyára tiprunk.
a földdel nem gondolunk embermagasságban.
a szárnytőből marokszámra kiszakadt zsenge tol
nem fér az emlék
szelektív hulladékgyűjtőjébe.
a tömörítő erő veszett el,
mi megtartja istent sejtszinten.

shizoo:

hártyaszárnyas öröklét

kiérdemelt zavarban: a mitokondriumok

szintjén csak bukott angyalra léphet

kedves nasztaszja filippovna.

élettel fűzött permanens

bomlás a bukottak örökléte.

(mutatnék egy ártatlan angyalt, de

mivel citoplazma nélkül még a 

sóhajtás atomi létnélkülisége se bírja el:

nincs mi zuhanjon benne.)

fogalmunkon kívüli fogalom az

angyal, kivéve, ha bukott.

akkor - akárcsak nekünk - nincs mentsége,

szárnya, fesztávja: az angyal nem liba

ha bukott. a neuronkapcsolatok szintjén leginkább 

a denevérek bőrlebenyére emlékeztető

kinövés csúfolja benne a repülést.

mert embermagasságban az éggel se gondolunk

legalábbis úgy nem, ahogy a bukott angyalok:

nekik mi magunk vagyunk az endoplazmatikus 

szelektív hulladékgyűjtő.

az isten minden szinten ott van.

csak van ahol a bukásunk

arcát viseli.