Beszélgetés (újfent) egy Francesca Woodman kép alatt

shizoo:
kicsit zavart - vagy. nagyon
hogy nem repülés a függés -
ellazuló arcizmok helyett az alkar
kapaszkodó feszülése a párkányon
épphogy elférő ujjbegy tapadása
függés.

függünk. magától
nasztaszja flippovna. magától
néhány perccel többet
várna el az ember -
mielőtt
hulló vászon esése.
a szék.

húzd ki a zsinórokat a falból.
ma este úgyse
jön be senki.



Hegedűs Gyöngyi:

beszélhetek-e úgy magunkról,
nasztaszja flippovna, hogy az ámen
ne legyen tőről metszett mellékmondat?
egy másik eszméletbe ájultat,
akár az ecetes szivacs.
a test legkülső provincia.
megdől a jobb-bal
savbázis egyensúlya.
a feketétől nem lesz éjszaka,
a fehértől nappal,
csak gyerekkorunkba
alvadt térhatású minta:
a kőre, mint hálóra zuhantat.
miért is feszülne velünk
a boltíven túlra
a színek két latorja?
küszöb alatti hang
a tömeg moraja.
a világ marad
viszonzatlan.

shizoo:

pedig csak ellógna innen 

szökne a szögletek köréből

feketéből fehér fehérből fekete.

játék a gondolattal ahova feszíti

a vetülő árnyék.

ahova a vetülő árnyék

feszíti a gondolatot.

reggel van a rideg osztályteremben,

ahol nem tapadnak meg a pormacskák.

a lógásnak is lehet egyensúlya

túl

ahova az árnyék

a küszöb alól kiszabadul?