Olvasatlan

"Mert a világ a hallgatás helye, az égbolt éjjel, miután a madarak elültek, végtelen, néma hely. Nincs az a szó, ami a legcsekélyebb változást is okozná az éjszakai égbolton.”

(Colm Tóibín: Mária testamentuma)

egy kisfiú vagyok.
egy lány.
egy öregasszony.
a katona akinek a kezében
elhajítás közben szétrobban a gránát.
szám vagyok.
látom a szemem sarkából a
szilánkokat.

egyedül vagyok.
szám vagyok.

a drámához szereplőgárda kell -
de a számok egyedül vannak.

egy anya vagyok aki temet.
nem látszik rajtam mert
befelé sírok.

semmilyen dráma nincs
a puszta téglafalban.
csak amit
neked jelent.
de azt már te rakod hozzá.

semmi közöm sincs hozzá, mit raksz hozzám.

egy kislány vagyok.
egy férfi.
egy öregember.
nem látsz a
sehova függesztett tekintetembe.

a drámához néző kell.

amikor látom a szilánkokat
megszégyenít, ha nézel.