 |
| Viola Loretti |
Te sehová se tartozó
Szétszálazott hiába szó
Szél élén röptét-hámozó
gyönyörűm, ne segíts engem!
Tépett toll éhe-karcosa
Lopott fémfényű harcosa
Irgalmatlan csőrű tusa
gyönyörűm, ne segíts engem!
Kémények szélén füstköd-éj
Kihűlt tavaszba gyűrt kedély
Holdvisszfény-marta szenvedély
gyönyörűm, ne segíts engem!
Reggelbe vágó éje-hang
Gyásztollruhába, mintha rang
Te lelket kongó egy-harang
gyönyörűm, ne segíts engem!
Harctér sebére éhező
Hazátlanságot mérgező
Csatazaj-hangú vérmező
gyönyörűm ne segíts engem!
Repülés hullám-széllovas
Minden időben szárnya-vas
Döggé daloló csőrszavas
gyönyörűm, ne segíts engem!
Családom őre, füst-öröm
Ha kő csikordul körmödön
Megsápad bármin küszködöm -
gyönyörűm, ne segíts engem!
Iszonyattól ha szédülök,
Ha a pimaszság felböfög
Belőlem árad, mintha dög -
gyönyörűm ne segíts engem!
Megülsz ha sorvad, vállamon
Enyém a semmi, vállalom
Kardom csorbulni hajítom
gyönyörűm, ne segíts engem!
Alkonyod éhes pamacs toll
Holdárnyék-gyűlő ragacstól
Megfulladok ha haragszol -
gyönyörűm, ha segítsz engem!
*Szeretettjeim közül neki: ha már elbitorlom az egyik legszebbjét... szintén ma tesszük közzé a Könyvvizsgálókon az Adjon az Isten című versére gondolt szavaim. Nézzetek rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése