A következő címkéjű bejegyzések mutatása: közös. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: közös. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. december 30., kedd

Közös vers a Princípiumról

                                                himnusz Ms. Littlewood kisasszony szavaival




egy fekete lyuk.
egy negatív lenyomat.
a hiány, aki
megszületik
amikor megszületik az
öntőforma.

nincs benne semmi, érted?
csak a van
amikor üres.

a kiáradó legyennel kiáradó
legyek.
ez nem a teremtés
mert az valami.

nem valami, hanem
az ellentéte.

egy tojástartó
amiben nincs tojás
bezárt csoda
feltörhető titok -
csak az éhség a tojásra.

nincs benned bezárt fény
csak az éhség
a bezárt fényre.

egy fekete lyuk vagy
az atomanyaghéj
elektronpályáinak
tojástartójában.

ezért tiéd mindenki
aki él.
mert aki él
éhes.

nem a semmi
hanem a hiány.
világ hiánya

lélek.






2014. május 30., péntek

Létem

                      Marla Biedermann-Jones tolláról lopva


a Kertész reggeli
imaszőnyege - hullt
cseresznyevirág



2014. március 17., hétfő

Nóra dala

inspiráció: https://www.facebook.com/nora.komroczkine/posts/688777454497605?stream_ref=10


"Arra gondolt, rádől majd a szélre. El ne álljon hirtelen. Tegnap már korán feketült az ég, ma már észre sem vette. Szimbiózisban van a körhintával. Nem jól mondja, nem zavarja. Megkezdi a hetet. Gombolt kabátját átjárja a hideg. A lámpagyújtó késik. Odatalál. Mégis. Hány nap még, hogy behunyt szemmel is? Szavak nélkül. Bob Dylan 1963, március. Dúdolva." (Nóra) 



Arra gondolok, hogy rádőlök a szélre
csak el ne álljon hirtelen
Tegnap korán feketült az ég -
ma észre sem veszem.

Szimbiózisban a körhintával -
nem jól mondom, de nem zavar.
Megkezd a hét. Gombolt kabátom
alatt is átjár a vihar.

A lámpagyújtó késik - odatalálok
sötétben, behunyt szemmel is.
Szavak nélkül követve azt
ki bennem benne hisz.

Arra gondolok, hogy rádőlök a szélre
Csak el ne álljon hirtelen -
'hatvanhárom. Március.
Dúdolgat. Hallom. Bob Dylan.





2013. május 20., hétfő

Háromszor hajnalban

                                 egy közösködő Picasso-képaláírás


                                   natalie & shizoo:

mint a parti fűz tórahajló, íves ága
amint a ráncos vizet szelíden simálja,
úgy mozdul két karcsú ág-kezed
a vasalatlan mondatok felett

hajnalban, ahogy gyűrött álmod cibálod
magadról, mint rád izzadt kiskabátot,
fehéren suhan a fémbogár árván,
tegnapi selymednek fénytelen szálán

csak lámpafény – a nap ma nem kel fel veled
máshol élednek fényére máshol-életek
mint halántékon szúró karmos óratiktak
ahogy növényi-mély álmot kiiktat

úgy kéne a fásult, megvénült szíveken
a mondatot vasalni: rongy úgyis, műselyem –
s te gonddal derítesz mégis víz-simává redőt
hiába szürkébb egy nappal settenkedő időd

odakint torz árnyékból a félelem kinő,
a sápadt fényben belül, gyöngyöt ring az idő
lélek-fény álmodja át magát derengve
így, kezed bölcsőjéből a végtelenbe.

csipke-utad bejárva szisszen a könnyű pára;
gyöngyöt éget kövér cseppekből vásznad havára,
megered a hajnali fényben a dal valahára
a csendben, fény ül a vasaló nő hajára.

de közben ott bent szürke kormon fakón remeg,
derengés izzik, szűrt fényt izzik izzadó szened
az éj emléke – mint a fájdalom tüdőbeteg
sóhajtásban: úgy biceg, úgy nyaklik éneked

gyöngyringatás a dal, de elcsuklásában is
megőrzi tisztaságát, hullása sem hamis
lélek-fény egyszer ha végleg útnak énekel
s más simítja élre gyűrődött vásznad el –

gyöngyringató időd kagylód ha tárva nyitja
megroppan és ereszt a szűkös testkaliltka
bölcsőn és éhen és szomjon túl ragyog
tengermély ég vizén gyögyfényű dallamod.




2013. május 18., szombat

Közösködő Picasso-képaláírás

forrás: http://moly.hu/karcok/225985




                                         (natalie & shizoo:)

mint a parti fűz tórahajló, íves ága
amint a ráncos vizet szelíden simálja,
úgy mozdul két karcsú ág-kezed
a vasalatlan mondatok felett

hajnalban, ahogy gyűrött álmod cibálod
magadról, mint rád izzadt kiskabátot,
fehéren suhan a fémbogár árván,
tegnapi selymednek fénytelen szálán

csak lámpafény – a nap ma nem kel fel veled
máshol élednek fényére máshol-életek
mint halántékon szúró karmos óratiktak
ahogy növényi-mély álmot kiiktat

úgy kéne a fásult, megvénült szíveken
a mondatot vasalni: rongy úgyis, műselyem –
s te gonddal derítesz mégis víz-simává redőt
hiába szürkébb egy nappal settenkedő időd


                                           (mintha lenne hely még itt, a kép alatt...)