Pászmatánc

Sárosi Ervin képe

szakadásokban, fali fénysebben
piheforma cikáz-lebegésekben

fénypöttyúszásban a pászmán túl

vakuló árny-mélyet a vásznán szúr -

szemsarokablakhiányba befalaz
a nincs lehetőség, nem nyílt hisz-ez-az
látszatvoltfény beteges kilesés
árnyban az árnyék pihemód lebegés -

boltozatos fényt nyíló lebegésekben
szemsarokálompor lebeg és ég itt benn
szemsarokablakpor kavarog, pille redőny
lebegésfény forral, csillog a test az időn

lehetőségrés nyíló - hiszen az
fényt áraszt nyár ősz tél és a tavasz
látszat bár - látszik, hisz egész
szemsarokablakba a fény ha benéz

szakadásokban szemrés-kilesem
porfény lecsukódik, elfogy kevesem
kiszakadván lebegek - nyílik az ablak
ej jaj huzat ég kicibál vége - maradjak

hadd maradjak

Zen fotók: Sárosi Ervin (13.) - Tárnabontással

(Amikor ránéztem Ervin képére, és a hozzá fűzött mondataira,rögtön éreztem a dilemmát - de először két, egymással beszélgető haiku-mester rajzolódott ki a szemem előtt. Mondjuk Issza és Macu Basó. A jóízű különbséggel, ami a Darin és Teitoku-iskolák közt van. Játékos ötlet volt - csak igen hamar rájöttem, hogy nem ott húzódik a dilemma, ahol a két tradicionális japán költőiskola között. Rájöttem arra is, hogy nincs meg az a pár szóval elérhető asszociációs mező, ami mindannyiunké volna, ahogy egy helyütt már megfogalmaztam, a mi expanzív, a régit az új kedvéért folyvást elejtő szemléletünk nem épít ilyet. Egymás mellett létező párhuzamosaink vannak hagyományból: antik, keresztény, korai felvilágosult - vagy akár a frissen hagyománnyá váló kiábrándultság  rációból: a posztmodern. Ha asszociáltatni akarok, akkor meg kell csinálnom, végigjárva a magam ösvényén, és megmutatva nektek: magát a dilemmát, s hogy mi jut eszembe róla. Erre szolgálnak a hozzá rendelt képek, szövegek - így vezetném az asszociációt.)

Sok millió ember szeme láttára lépett a Föld első küldötte egy idegen égitest felszínére...

űrvilág.hu

(Hát persze, hogy a valaha készült leghíresebb nyom-kép... a legteljesebb hozzárendelhető különbség, hogy dilemmát alapozhassak. A legmesszebbre nyújtózásunk eddig; az ismeretlenbe és az anyagba. A Holdra-szállás jelentősége kétarcú. Akármilyen furcsa, de ez talán legnagyobb anyagiasult szellemi teljesítményünk - eljutottunk oda, abba a kietlenségbe (magunk köré csomagolva az életet, az otthont), ahol nem vesz körül az élet. Ahol nincs élet, Csak amit mi odaviszünk.

Szellemi teljesítmény... minden anyagiasult mechanizmusunk az. Evvel válunk el az élettől, ami az otthonunk, ez emelne ki úgymond, tenne kivételessé. Minden anyagiasult teljesítményünk szellemi, de a testben előre elért mennyország élettelen, holt kőzúzalék-sivatag - az égbe nyújtózás a megformált képzelettel a halál-környezetbe tett, odacipelt életbe csomagolt séta. A testet csak így tudjuk repíteni. Amit ha hátralépsz, a honnan jöttél földjére, felnézel és eléred, amit a képzeleteddel érintesz, azt a testtel soha nem. Csak a vázát. Az üres kagylóhéjat tapostuk a határtalan partján.)

apró lépés neked -

hatalmas ugrás az

emberiségnek

ahogy nyomod formál az

élettelen anyagon

(Armstrong szavai egyébként hallatlanul ironikusak. Minden szellemi teljesítményünk ilyen apró lépés. Anyagot formálunk, és életet, a háziasítástól a genetikáig millió módon nyúltunk bele a környezetünkbe. Ez kiemel, valóban, és eltávolít... de pontosan mi is ez a távolító gesztus, és hogyan léphetnénk vissza belőle az otthonba, amely annyi embernek annyira hiányzik? A laboratóriumod ritkán otthonos...)

Jártak már előttem, félve hagyom el saját nyomom, nem akarom megzavarni a nyugalmat. Hisz valahogy nem odatartozó az ember. Csak vendég.

Sárosi Ervin

neked apró lépés

és odatartozol:

vedd le a cipőd

 vegyél le mindent, mi

benned a seolba vágyik

(Meztelenné kell lennünk hozzá. S bár úgy tűnik, vitatkozom a szavaival, ezért van Ervinnek valójában igaza. Melyikünk hajlandó a halál pillanatáig (amikor úgyis megtörténik...) valóban "levetni a cipőjét", lemeztelenedni,kitenni magát fagynak, szélnek, esőnek, perzselő napnak; levenni a tudást, a védelmet, vállalni valóban teljességében azt a kiszolgáltatottságot, ami azzal járna: valóban a része az otthonának, egy porcikája sem lóg ki belőle. Ezért használom a seol szót, a mi seholunk gyönyörű gyökerét - hiszen a túlnan, a túlvilág, mennyi és pokol számunkra valóban sehol van. S mikor messzire nyújtózunk, valójában ezt keressük: a kérdésünkre a választ. Amikor felszállunk, a mennyet akarjuk megérinteni - vagy a poklot. az elképzelt teljességet érnénk el az anyagiasult képzelettel. Ha igazán és maradéktalanul itthon akarunk lenni e bolygón, ezt kéne levetni. Így váltunk vendéggé a szülőbolygónkon - mert ezt nem lehet. Nem tudjuk levetni a szellemet, s az érzést, hogy valójában a seholban van az igazi otthonunk.)

Zen fotók: Sárosi Ervin (9.)

szögek közé jön

aki születésétől

nem védi magát -

mondja a kóró. kérdi

a lét: az öleléstől?

Sort hullató őszi tanka

fotó: Sárosi Ervin

Előbb árnyék hull

*

Holdfényben szélfuvalom

*

Test-árnyékhullás

*

Levél kergeti, pördül

*

Leér, egyesül. Így is?

Példa

inspiráció: http://drazse57.blogspot.hu/2014/11/pelda.html

elengedést

tanulnál? nézd: az őszi levél

hogy szakad el...

Zen fotók: Sárosi Ervin (2.)

rajtakapott kis

kajla kölök: élet,

zavarban, tőlünk

Zen fotók: Sárosi Ervin (1.)

képzeld el, kinek

figyelme közein nem

pottyan ki élő

*

nézd, tövisszúró!

nagy rovarvadász és jól

utánzó dalnok

*

képzeld el, aki

élőt - gébics tetvéig

akár - számba vesz

*

nézd, bokor és sejt

annyi a képen, hogy mind

unnám sorolni

*

képzeld el, aki

egy élőt sem felejt ki -

képzeld el Istent

Elárvult borjú

inspiráció: http://ervinke.blogspot.hu/

csetlő botló kölök
élni félni tanul
közel enged megugrik
legelész - a figyelmét
elviszi bármi: félni tanul
félni tanulni kell.

dörgés emlékét
anyasírást nem köti
még furcsa szagú két
lábon járó döglött
bőrű izéhez.

élni tanul egyedül
maga kárán. nyomja
hasát som és kökény. hajtja
szulák és kőrislevél -
füvekből maga kárán
tanulja mit mikor kerüljön.

csetlő botló kölök élni
félni tanul. elnézem a képen
és akarom hogy sikerüljön -
én, furcsa szagú
két lábon járó
döglött bőrű izé.

fajtársa annak, aki
a borjat így vagy úgy
puskával méreggel
hurokkal ki tudja hogy
de élni félni tanítja.

és annak is aki gyengéd
kézzel képre varázsol
élni tanuló borjat
erdei fényt, vetés és
tarló tábláin élet
tőlünk szaladását.

Célszerű mámor

Sárosi Ervin fotója

szirom-simított

boldog nyüzsgés szerelmet

zümmög, szaporít

Haikuk erdei sétán

                            Sárosi Ervin fotóihoz

 

lélekhatáron

vezető út - a fenyves

másképp lélegzik 

kompozíciós
térköltészet - a disznók
fürdőszobája

ágvégóvoda -
tobozok tömegében
jövendő erdő

választásaink
is így száradnak el - ha
nem jutnak fényhez

a színek nélkül
komor észak - színekkel
zöldbarna derű

szögletjeivel
lóg ki az elme a lét
burjánzásából

Árnykép (másképp)

inspiráció: http://ervinke.blogspot.hu/2014/04/arnyek-falon.html

Sárosi Ervin fotója

"Csak árnyék a falon, semmi furcsaság, fényből kilépő forma, hanyagul odahányt rajza valaminek. Mindegy minek. Nem a lényeg a lényeg, tényleg, van mögötte is, csak keresni kell, illik, jól jön az majd holnap, ha nem süt a nap. Ám ha ma megtalálom, eltehetem magamnak holnapra, farzsebbe gyűrve, polcra téve, egybe kötve. Ahogy szemem sarkában a ráncok is jól jönnek majd, ha már... messze van még, a most árnyéka addig nem ér. Fal vagyok, s rajta árnyék a falevél." 
                                         Sárosi Ervin

egyszerre árnyalt

tetőzetek - az egyik

lélek: átereszt

Nyiladék

Sárosi Ervin képe

épített tájban
nyíló kamasz irtás - vén
szalmára tekint

*

kócos erdőkert
szélén tavalyi szálak
őrt álló kazla

*

ritkítás előtt
a liget - behordásra
várnak a bálák

*

időnk egésze
képeden - tavaszunk és
tavalyi őszünk

*

vad és szabad zöld
áradásod görbítjük
kazalba - élet!