 |
| Sárosi Ervin fotója |
"Csak árnyék a falon, semmi furcsaság, fényből kilépő forma, hanyagul odahányt rajza valaminek. Mindegy minek. Nem a lényeg a lényeg, tényleg, van mögötte is, csak keresni kell, illik, jól jön az majd holnap, ha nem süt a nap. Ám ha ma megtalálom, eltehetem magamnak holnapra, farzsebbe gyűrve, polcra téve, egybe kötve. Ahogy szemem sarkában a ráncok is jól jönnek majd, ha már... messze van még, a most árnyéka addig nem ér. Fal vagyok, s rajta árnyék a falevél."
Sárosi Ervin
egyszerre árnyalt
tetőzetek - az egyik
lélek: átereszt
alig-érintés,
VálaszTörlésmégis. megkapaszkodik,
az meg, engedi.
lég és fény hinti
VálaszTörléskapaszkodásaikat -
egyféle földbe