Pásztorballada

fiam, fiam, ó, hogy az a...
miért zavarod a nyájat?
dombrul láttam a nyomorút
úgy vonagik mint egy állat

édesapám ez a jószág
kirohanna a világbul
nagy idő jön édesapám
üt a meleg, mingyá' borul

fiam fiam, ó hogy az a...
megőrültek a kutyáid?
a jószág még lábát töri
megtapossa a gidáit

azok tartanák a nyájat
hogy a lelkük nyelvük kivan
édesapám, nagy idő jön
nem érzi a csontjaiban?

fiam fiam ó hogy az a...
hogy bízzam rád így a juhot
ha ekkora ribilliót
érek, mire hazajutok?

édesapám fullad a szó
nézze hogyan fénylik a nap!
ne menjen be se közéjük
veszett a juh mingyá' harap

fiam fiam ó hogy az a...
erdő alá hajtsd be hej te!
jég nem veri nem áztatja
majd megnyugszik az a jerke 

édesapám lásd az eget
odalóg a feketéje
nem hajlandó erdő alá
érzi villám csap beléje

fiam fiam ó hogy az a...
vihar földet eget nyöget
földre fiam, ha fölkelünk
rád számolom a dögöket

édesapám feküdjünk el
ne is keljünk míg ver a víz
azt számoljuk ami maradt
ne abajgasd a holtakat

fiam fiam ó hogy az a...
kelj fel kelj fel édes vérem
rád tört az ág rád a világ
kelj fel egyetlen reményem

én már többet föl nem kelek
nem kelek mán édesapám
maga helyett is a kutyák
kerülnek csak a nyáj után

széled a kos fut a jerke
erdő alatt villám verte
erdő alatt vad ragadja
annak legyen kend az apja