2014. április 29., kedd

Vonaton

inspiráció: https://www.facebook.com/izabella.jones.52/posts/432854650185534?stream_ref=5

Különös pillanat ez, melyben egy társadalom a teret kívülről néző és azon átvágó lényeket alkot magának, és a vasúti kocsik méhsejtjeibe rejti (helyezi) áldott és szent lelkeit. A pihenés és elgondolkodás e helyein, a két társadalmi érintkezési pont (üzlet és család, pici, szinte érzékelhetetlen erőszakos cselekedetek) között hajózó paradicsomi vitorlásokban helyhez nem kötött liturgiák zajlanak, zárójelbe tett, senkihez sem szóló imák. 
                                                             (Michel de Certeau)


A legmélyebb éjszakában csattogott
tadam da dam, ta dam; a sín alattam -
valami általam nem ismert okból
a fülkében is egyedül maradtam.

Kint vakult sötétben egy-egy egy tanya
fényétől mintha mélyülne a bánya;
szembe bámult velem önmagam
megoszt a fény, ha foncsor a hiánya -

két dolog között. Az egyik megvár
a másik már vár. Nyújtózó idő
tadam da dam, tadam. A sín alattam
úgy fogy el, mint bármi hihető;

léten húzott zötykölő cezúra,
szünetjel. Ahogy nézett önmagam:
purgatórium. Így ha fürdet
a nyilvánvaló a hiányaiban.




1 megjegyzés: