Dramaturgia

Elcsíptem. Hogyan vesz ki az elképzelt szerep,
a becsípődés a pillanatból. Amikor a nem félek
adja át a helyét - udvarias utas - annak, hogy mégis.
Pedig nem félem a halált. Kicsit
tartok a fájdalom méltóságfosztásától, de
ennyi. Nincs méltóság záróizmok nélkül.

Nem tudom, ki hogy van vele - hogy lehet-e
ugyanígy fejben előre megírt
mártírszerep a hajléktalané, az ellenőré, a
vezérigazgatóé. Nem tudom, ki hogy -
de eztán majd figyelem a hamis hangokat,
ami odacsípett. Amit elcsípve odacsípett egy
igazi barát, akit alig ismerek.

Jézusom! Hogy a toszba szerethetünk bele
ennyire a magunk elképzelésébe! Lehet,
neked se ártott volna egy haver, aki
megcsipked csütörtök éjjel. Hogy ne legyen
akkora a péntek. Méltóság szigetén
egy felvállalt szerep alárendelt rabszolgája
tőle, póz lettél - cipeled is a hátadon
az összes kegyhely főhelyén.


*


Egy fiúra gondolok, egy jól nevelt fiúra
akin vastag kabátként lóg a kánikulában is:
viselkedik. Azt hiszem elcsíptem
végre, hogyan szeretett bele a költőszerepbe.
Ez nálunk vesztes, tragikus, dráma -
ez helyi sajátosság. Csakhogy folyamatosan
izzad a kabát alatt és ti érzitek a büdösét.

Olykor végre tényleg meztelen, csak
sokszor nincs módja zuhanyozni. Felkapja
a hullám, és ejti. A hullám lesz tőle büdös,
nem a keresztvíz. Nem csoda, ha leszedik róla.
Pillanatról pillanatra kínálja az élet - de a
pillanatnak nincs dramaturgiája. Nem ül a színpadi
árok szélén a súgó, pedig rendre
rögtönözi a szövegét. Kilóg a szerepből.

Jól nevelődésből hasított deszkákon gyermek
ma is, pedig megütötte a dér a fejét.
Csak a mámorban önmaga - mintha
drog kellene a hétköznapisághoz. Egy
fiúra gondolok, aki a szerepbe szeretett,
és kitakarva magát sem veti le a pózt:
egy rosszul írt darabban epigon.


*


Nem tudom, hogy kell viselkedni, ha
az ember győz. Sehogy se kell, mondod,
és én bólogatok, okos, fájdalom-teli tekintettel.
A szerepben maradva. A győztes nem
sajnáltathatja magát - főleg nem
azokkal, akiket megvert.

Pedig annyiszor szedett volna ki
ebből a másik valódi íze. Talán
ezért lakják a múltam elképzelt testek -
a szerep ragaszkodik önmagához.

Most se higgy nekem. Lehet, hogy ez
a hosszú, lassan érő, kimódoltan
keresetlen szótömb is csak egy
odacsípődés, egy újabb bátor színi
vetkőzést imitáló színészé, akit
a szemed láttára sminkelnek meztelenre
jól szabott, öltöztető szavak.