vontatmány

igen. a lomb ragyog.
nem úgy, ahogy a Szuglói körvasút soron a
közeledő tehervonat fénye.
ez a ragyogás a dübörgésé, ami lassan
felkúszik a gerinced mentén.
a sínek előre, magas hangon rezegnek.
aztán eléd kúszik a mozdony,
ahogy harsogva égeti az egykor
nőtt és kőbe préselt, olajjá munkált ágakat.
mögötte negyven vagonban
elmászik előtted a halott erdő.

igen. a lomb ragyog.
mennyi szálfa fér egy tehervagonba?
huszonnégy-huszonhatot számolsz
csak ami lekötözve kilátszik.
száz? kétszáz? egyforma hosszúra vágott
hasonló törzsek. a
testük egy helyben állva megcsontosodott
de nem bírta el az acél harapását.
számolatlan tömegben évgyűrűk vádolnak a
közvilágítás helyiérdekű félsötétjében -
előtted negyven vagonban
araszol a halott erdő.

igen. a lomb ragyog
ha megfelelő szögben éri a felkelő
vagy a lenyugvó nap.
itt és most félig sötét van. a sínek
utána magas hangon sírnak.
áttolod a megnyílt átjáró
elhalkuló sziszegésében a magad kerékpárját
ez is megcsontosodást visz
és hiába képzelsz mókuskarom-
érintést, madárdalt, fészket hozzá.
kerekek, párban. valahova tartanak. akár a döbbenet
gyászos tonnáiban a halott erdő.