Háttértelevíziózás*

Mindig meglep, hogy van, aki ragyogónak lát,
mint egy nőstényének illegő paradicsommadarat
holott annyi bájt érzek magamban, amennyi egy
beszívott lajhárban lehet - lassított felvételnek egy
nem túl kifinomultan kamerázott természetfilmben.

Olyan vagyok, mint a pedagógustáska alja,
amit csak az év végén takarít ki a megkönnyebbült tanár,
tartalék harisnyához kövült cukor-vész-zsemlét
és az elveszett dolgozatokat összekenő kihasadt
tégely kézkrémet lelve az ásatás közben.

Szóval mindig meglep, hogy milyennek lát egy
teljesen más látványon szocializálódott szem -
mintha a tükörképem tényleg hazudna,
mert kétszázezer éve szunnyadó vulkanikus tevékenység
bazaltjának látom, de ő a kitörést:

a vaskos lávafolyamot, ami kitölti az éhes völgyeket.
Lenyűgöző, változékony formát lát, olvadt kőzetet, ami
még csak most formálódik, rendeződik,
most hozza létre a megkövülés egyedi pilléreit.
Megválaszolatlan kérdésnek tekintik a vulkanológusok,

hogyan lehetséges ez a geológiai csoda. A magma
vulkáni tevékenységének teret adó pedagógustáskában
való útkeresését az extrém hő ellenére kibírja a szövet -
és bár még izzik, mgtelepedhetnek rajta egyedi
gyönyörű fészkeikkel a paradicsommadarak.

Lásd - ezért nem érdemes háttértelevíziózás közben
vírusként terjedő verset írni, aminek van hatása:
leginkább értetlenséget vált ki. Hogy mi a rossebet
akart valójában mondani a láva. Az ázsiai dzsugelekben
milyen történetek rejtőznek a lecsöpögött, izzó betűk tollai alatt.








*ez itt a pillanat befogadás-kísérlete automatikus írásból formált, értelmesnek tesző mondatokkal