őrizetlen szavak

érzékeled a rád borított búrát,
ahogy a helyesírásellenőrzés nem tud
mit kezdeni a hosszú úval.
valahogy elfogyni látszik az inspiráció
a megszokott felületekről -
felületessé váltak.
kipukkansz, ahogy egy véleménybuborék
ha találkozik a sínekre tett valósággal.
tudják, hogy kihez beszélsz.
a halottakhoz. akik már
nem akarják megkérdőjelezni a hallottakat.
eddig, és ne tovább. még ha az élet
elkomoruló távlatait nemcsak
ősznek hívják, akkor is -
neked az ősszel van dolgod, amíg tart.
mert a csigavonalban nyomvonaladba
hulló levelet nem tudja semmilyen
automatika leszabályozni, ez egy
szelíd, természetes spirál -
hagyd, hogy inspiráljon.

érzékeled a rád borított búrát,
az összes rendszer azt szeretné veled
elhitetni: egyedül maradtál.
egyedül a lehulló levelekkel.
egyedül a többes számmal.
de akihez szólnál, az
úgyis eléd szórja tanúságtétele
kétségtelen jeleit.
egy hallomásokból és látomásokból
faragott szentségtelen szentség
szeretné, ha befelé osztódnál.
olyan dilemmákra, amivel nem tud
mit kezdeni sem az október,
sem a március. még ha a léted
szabályozó algoritmusok el is
hitetnék veled: most épp sokan vagy,
valójában tényleg sokan vagytok.
csak egyre kevesebbet jelentenek a
sok hibával gépelt, utólag
helyesírás-ellenőrzött
és mégis őrizetlenül hulló szavak.