Ételfutár vagyok. Az éhetek szolgálatában
megtett méterek
rabszolgája.
Látom, ahogy nyeldekeltek a jóllakás előérzetétől.
Nekem csak annyi a dolgom, hogy kézügybe vigyem a jó étvágyat.
Csak egy összekötő kapocs vagyok a nyálcsordulás és
beteljesült hasak feszülése közt.
Nekem csak annyi a dolgom, hogy kézügybe vigyem a jó étvágyat.
Csak egy összekötő kapocs vagyok a nyálcsordulás és
beteljesült hasak feszülése közt.
Barlangjaitokba hordom az elejtett zsákmányállatot,
ízlésesen kizsigerelve, steril szennybe tálalva, amit kidobtok.
Üvölt a hátamon célszerűen kialakított csomagolásból a csomagolás.
ízlésesen kizsigerelve, steril szennybe tálalva, amit kidobtok.
Üvölt a hátamon célszerűen kialakított csomagolásból a csomagolás.
Ez a magány házhoz szállítása, kalkulált szemétbe csomagolva.
Szerintem Ítélet Pajtás külön felrója majd,
amiért ennyire szemérmetlenül élvezem
az éhetekbe csomagolt feladatba csomagolt városátszeléseket.
az éhetekbe csomagolt feladatba csomagolt városátszeléseket.
Kivéve, amikor Bizonyos Helyekre vet így a sorsom.
Mert kivihetetlen tervektől zsongó helyekre viszem ilyenkor,
az éhedbe a bizonyosságot. Vannak ilyen helyek.
az éhedbe a bizonyosságot. Vannak ilyen helyek.
Ki se teszed a lábad az annyi munkával szabadon választott cellából.
A rácsot csak annyira nyitod ki, hogy beférjen az
egyen-zacskóba gyömködött klasszik kosár,
kiférjen a köntös alól előbuggyanó kezed -
látom a szemedben, hogy már annyiféle kosarat kaptál,
hogy egyre megy, mennyi tartósítószerrel kivitelezték ezt a frissességet.
kiférjen a köntös alól előbuggyanó kezed -
látom a szemedben, hogy már annyiféle kosarat kaptál,
hogy egyre megy, mennyi tartósítószerrel kivitelezték ezt a frissességet.
Nem látom, ahogy kicsomagolod, megterítesz-e a saját örömötökre,
vagy csak betoljátok, papírból, zacskóból,
állva, ahogy az álmok hercegei halnak.
Nem látom, ahogy a kiutad se - még jó,
hogy amerről jöttem, lépcsőház, udvar kopott sötétségében én azért kitalálok.
Kitalálok neked egy másféle kudarcot.
Ahol nem rendel az éhed, a férjed nem éjszaka jár haza,
állva, ahogy az álmok hercegei halnak.
Nem látom, ahogy a kiutad se - még jó,
hogy amerről jöttem, lépcsőház, udvar kopott sötétségében én azért kitalálok.
Kitalálok neked egy másféle kudarcot.
Ahol nem rendel az éhed, a férjed nem éjszaka jár haza,
zsebében a nem kérdezed, hogy szerezte betevőjével,
nem vet gyanakvó pillantást a melegen tartó táska alatt
roskadozó ételfutárra:
járt-e odabent. Is.
járt-e odabent. Is.
Hiszen ahogy Allah nevében kell, fejkendőben,
de egy szál köntösben,
zuhany alól vetted át a stafétát,
amit egy fáradt alkalmazott ütött össze oda se nézve,
egy fáradt pénztáros ütött ki a gépből
amit egy fáradt alkalmazott ütött össze oda se nézve,
egy fáradt pénztáros ütött ki a gépből
és egy ütött-kopott biciklin tekergett idáig.
Nem tudom, mit keres itt ennyi ütés, amikor csak enni
akartál.
Remélem, rögtön ettetek.
Mert a saját párájában szivacsosra ázott sült krumpli, a
kihűlt burger
olyan, mint a szerelmesek éltek-haltakja
boldogan nélkül.
olyan, mint a szerelmesek éltek-haltakja
boldogan nélkül.
Remélem nem a ti ablakotok
dobálta a Bizonyos Helyek éjjelébe a tehetetlen dühöt-
fájdalmat szüremlő hangokat.
dobálta a Bizonyos Helyek éjjelébe a tehetetlen dühöt-
fájdalmat szüremlő hangokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése