2019. szeptember 20., péntek

Ételfutár - slam








Ételfutár vagyok. Az éhetek szolgálatában 
megtett méterek rabszolgája.
Látom, ahogy nyeldekeltek a jóllakás előérzetétől.
Nekem csak annyi a dolgom, hogy kézügybe vigyem a jó étvágyat.
Csak egy összekötő kapocs vagyok a nyálcsordulás és
beteljesült hasak feszülése közt.
Barlangjaitokba hordom az elejtett zsákmányállatot,
ízlésesen kizsigerelve, steril szennybe tálalva, amit kidobtok.
Üvölt a hátamon célszerűen kialakított csomagolásból a csomagolás.
Ez a magány házhoz szállítása, kalkulált szemétbe csomagolva.
Szerintem Ítélet Pajtás külön felrója majd,
amiért ennyire szemérmetlenül élvezem
az éhetekbe csomagolt feladatba csomagolt városátszeléseket.

Kivéve, amikor Bizonyos Helyekre vet így a sorsom.

Mert kivihetetlen tervektől zsongó helyekre viszem ilyenkor,
az éhedbe a bizonyosságot. Vannak ilyen helyek.
Ki se teszed a lábad az annyi munkával szabadon választott cellából.
A rácsot csak annyira nyitod ki, hogy beférjen az
egyen-zacskóba gyömködött klasszik kosár,
kiférjen a köntös alól előbuggyanó kezed -
látom a szemedben, hogy már annyiféle kosarat kaptál,
hogy egyre megy, mennyi tartósítószerrel kivitelezték ezt a frissességet.
Nem látom, ahogy kicsomagolod, megterítesz-e a saját örömötökre,
vagy csak betoljátok, papírból, zacskóból,
állva, ahogy az álmok hercegei halnak.
Nem látom, ahogy a kiutad se - még jó,
hogy amerről jöttem, lépcsőház, udvar kopott sötétségében én azért kitalálok.

Kitalálok neked egy másféle kudarcot.
Ahol nem rendel az éhed, a férjed nem éjszaka jár haza,
zsebében a nem kérdezed, hogy szerezte betevőjével,
nem vet gyanakvó pillantást a melegen tartó táska alatt roskadozó ételfutárra:
járt-e odabent. Is.
Hiszen ahogy Allah nevében kell, fejkendőben,
de egy szál köntösben,
zuhany alól vetted át a stafétát,
amit egy fáradt alkalmazott ütött össze oda se nézve,
egy fáradt pénztáros ütött ki a gépből
és egy ütött-kopott biciklin tekergett idáig.
Nem tudom, mit keres itt ennyi ütés, amikor csak enni akartál.

Remélem, rögtön ettetek.
Mert a saját párájában szivacsosra ázott sült krumpli, a kihűlt burger
olyan, mint a szerelmesek éltek-haltakja
boldogan nélkül.

Remélem nem a ti ablakotok
dobálta a Bizonyos Helyek éjjelébe a tehetetlen dühöt-
fájdalmat szüremlő hangokat.






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése