eső időben

a kaland valahol monoton lihegéssé lesz
ha már nem szálazódik önmagává benne
egyetlen elem sem - mi történt semmi
mondom este a kedvesnek mert kitörölte
belőlem a reggelt a délelőtt a délelőttöt
a dél a delet a délután ebben a mindent
összemosó kurva esőben

de tudom hogy a megtett méterek rajzát
mint egy pókhálós padlássarkot a pázmándi
nyarak összefolyó napjaiban a csontok
ízületi kopásában hordom hogy a
legváratlanabb pillanatokban zuhanjon
ki a testemből a kiszabott idő felmart
gyönyörű forgácsa

a kaland nem a pillanat ahogy rögzül
nem tudsz úgysem beleállni a következő
lépés egyensúlytartásától az egybe hanem
ahogy egy teljesen máshol és máskor
felhabzó folyamat áztat a fájdalomig
édes lélegzet hőjétől sem száradó
esőcseppek záporában