nagyon máshonnan nézve, a klímakatasztrófáról, avagy
mit kellene és mit lehet tenni
tusfürdő, hétféle. sampon, háromféle.
hajbalzsam. kézkrém. pakolás.
lábkrém. gyógynövényes kencefice.
borotválkozás előtti és utáni arcszesz.
spray. egy másik. arctonik. arcradír.
alapozó. sminkkészlet. stift.
lóbalzsam, gél. lábgombakrém.
first. second. thirty in one.
fogkefék. fogkrémek. szájöblítő.
és még hatszor ennyi fiszem faszom.
mosószer. fehérre. színeshez. öblítő.
mosószer, öblítő külön a technikai ruházathoz.
zuhanyfüggöny. kilépő. műszálas törölköző,
hajkefe. fésű. hajszárító teste, mosógép teste.
mi a lófaszt keres itt egy ketchupos üveg -
és még sorolhatnám, mert ez csak a fürdőszoba volt,
úgy,
hogy a felét kihagytam, mert azt se tudom, micsoda.
a konyhába már be se merek menni.
ezernél bőven több olyan tárgy,
amiből műanyagszemét, vagy egyéb
veszélyes hulladék válik, amikor
kiürül, elavul, elromlik.
a szent műanyagkorszak eljövetele előtt
ez mind súlyos luxuscikk volt.
az elit kiváltsága. mint a parfüm
tizenixedik Lajos udvarában.
muránói üvegcsében. leparafadugózva.
a polgári (mondjam úgy, tárgygazdag) életrend
ma a századokon át társadalmon belül elkülönült
(mondjam úgy, gazdag) életrend mintájára épül.
mindenki ezt akarja. ezt a színvonalat.
konzum, meg konfekció, meg guccsi a
27. számú áruházból a Kőbányai útról, de
ez az életszínvonalunkhoz mára elengedhetetlennek
érzett minimum.
tömegcikk, szakmányban gyártott ipari gagyi,
fogyasztónak kitalált pénztárcaapasztás a
szépségipar, meg a higiéniaipar -
mint a teljes betegségipar,
szóval ipar.
iparkodj beszerezni a legújabb
tégelybe gyömöszölt megváltást...
ugyanez a táplálkozásra. húst eszünk hússal
amit nagyapáink egy héten egyszer: vasárnap.
ha jutott.
csirkecsirkecsirke disznódisznódisznó marhamarhamarha
marhasok metán a légkörben, mert a nagyüzemi marha
egyik végterméke a marhafing.
ez luxus, akkor is,
ha a KFC ótvarkodja össze.
nézz körül a zöldségespulton. teli vagyunk ideszállított
egzotikumokkal, amihez amúgy századokon át
csak egy kiváltságos réteg juthatott.
a gyarmatáruboltból.
nem jutott a népnek banán,
se mangó nem nőtt almafán,
baszhatta a hun, a gót, a szarmata
nem volt gyarmata.
ugyanez a vízhasználatra. percenként több ezer
afrikai család teljes vízigényét csurgatjuk a lefolyóba,
hogy ne átmelegedett löttyöt igyunk a panelban.
a bepalackozott szénsavas kiürüléseket szóba se hozom,
most rendeltük hatosával házhoz a tescoból.
ott a nap-mint napi zuhany,
amit minden gátlás nélkül forgatunk vissza
a beleoldódott bőrtisztító mérgekkel
meg a mikro-műanyaggal együtt.
ott a fűtés. meg a hűtés. kikapcsolod, bekapcsolod, kész.
csőhálózatokba font cselédek szelleme rakja
az otthon radiátoraiba a tüzet.
ez a hálózati szolgálólány meséje.
akit aztán te szolgálsz a számlával, a késedelmi kamatokkal,
meg a visszakapcsolás költségével.
az úgymond fejlett államok polgárai úgy élnek,
nagyon széles körben, ahogy egykor
a legszűkebb, kiváltságos rétegeik.
globalizálódott a társadalmi piramis...
és erről önként, itt, a győztesek világában
nagyon kevesen fognak lemondani.
mert a tusfürdő nem karcolja a bőrt,
ahogy a mosószappan.
mert egy forró nyári napon tényleg nincs jobb,
mint belecsobbanni a több ezer liter
édesvízzel töltött medencébe.
és mert a tökéletesen elkészített steak
valóban finomabb, mint a búzadarakása.
és akkor az általunk gólemmé növelt nagy rendszerek
önfenntartó ösztöneit még bele se számoltam.
amiről beszélek, az az életmódunk károsanyagkibocsátása.
és igen. önként én se szívesen mondanék le róla.
na és te?
és te?
és te?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése