Alig él, éhes, fáradt
össz-képpé ürül
szeméből a bánat
a gyermek néz
reménytelenül
a kamerának
látod a képen
a katonát, ahogy
belekapaszkodik a tárgy
zabrált húsát még
összefogja az egyenruhája
belekapaszkodik az óra a bicikli -
nem a katona a tárgyat
a tárgy a katonát rekvirálja
a lövészek
oldódnak a dalba
hogy a gondolatuk az
angyal se hallja
nem fonódnak se
káromkodásba
se imába
a lövészek
holnap éleslövészet
látod az égen a repülő
keresztje jövőt ereget
oldozza terhét
egy része zuhan
egy része zuhan de
háború van -
így sirat el zuhanás majd
lövészt
pilótát
gyereket
hírben a kép:
csak a széle - megkímélnek;
a többit a képzeleted
tölti ki.
lövész pilóta gyerek
a képen
mindenki valaki:
nem a test - a vonszolás nyoma
ha kiképzés: csak alaki
ez lesz a veszted
elhiszed, hogy front van
pedig a háború benned.
te vagy a lövész, a pilóta,
a kiürült szemű gyermek.
te leszel az, akire nem ügyelnek.
egy szám leszel a többivel
névtelenül a többivel
valahol most is
füstszagú égett réten
testek hevernek.
lemaradt a vége... most már ott van (persze haiku...).
VálaszTörlésszerettem volna úgy tördelni, ahogyan tényleg kell: az első három szakasz egymás mellett - az első jobbra, a második középre, a harmadik balra rendezve, a következő három ugyanígy, s alattuk a haiku lezáró három sora. Nem boldogultam a blogszerkesztővel, de arra kérlek benneteket, így képzeljétek el
győzött a makacsság... ha nem is pont úgy. de ilyesmi
VálaszTörlés