alig akad

borul ránk, az izgalma feszít
ma alig akad, aki tényleg olvas
ma alig akad, aki tényleg kérdez
álmomban kék mutáns egér les
és jelent rólam - jelent valamit,
hogy óriás egérrel álmodom
egy reggel, mikor én se olvasok
és rám borul, a nyomás nehezül
alig akad, hogy tényleg kérdezek
van úgy, hogy nem is jut ékezet
a betűimre, a kérdésre válasz
aki kérdez, önmagába szálaz
valamilyen mintát, megfeszítőt
borul ránk a túlnyomás -
tavasz van majd nyár és unt, csodás
őszünkre megjön majd az ék
egy marék szappanbuborék
felismerik a ránk borult időt
alig akad ki tényleg - tán a nők,
őket viszi a sejtbe súlyló mámor
akármi jön, mindegy hogy hibás kor...

borul ránk, az izgalma feszít
ma alig akadsz, ki tényleg olvasod
alig, aki meghallod: a szólam
mögött egy tágabb, pucérabb való van
megundorodva nyúlós, idegen
idiómák nyálas idejétől
szószivárgást nem leső való, vas
szülte kor, mely már direkt nem olvas
kegyetlen minta, megfeszítő kény,
eperdömping, nem jutó kökény -
borul ránk a túlnyomás -
visz minden kapcsolást
egeremmel képet rajzolok
vérével kenem a múlt jelent
mint amikor a megrajzolt betű
jelent.