Ti

                                         ez nem vers


Ti adtátok el a közösségi vagyont
és most ti zsaroljátok vissza. Ti:
kétpólusú egy elit. Ti szabadságot
akartatok, magatoknak és most
sokalljátok a miénk. Ti teret akartatok
a szónak és most betöltitek a
szó terét. Ti voltatok az ellenzék is, most
ti a felszámolása. Ti most felfedezitek: a
diktatúra gazdaságosabb. És ha nem
nyilvánvalóan terrorizál - eladható.
Ti szado-mazo kurvák madámjai
lennétek a Nemzeti Bordélyban. Ti
Szingapúr, Kína, India, Törökország
Oroszország, Azerbajdzsán ki tudja
még hány jó példa előtt járnátok. Ti járnátok,
rajunk. Mi lennénk a talaja a Ti kalászos
jövendőtöknek. Ti beszéltek adós-
rabszolgaságról? Akik kevesebbet fizetnek
mint amennyibe kerülünk? Ti közmunka-
programot álmodtok oda, ahol semmi
nincs. Munkálni a semmit: ezek vagytok
Ti. A közösségetek kirekeszt, felmutatja
az alávalót, akin aztán a jövő jár. Nekünk megint
csak a szebb jövő jár. Míg rajtunk a jelen.

Ti vettétek meg a közösségi vagyont
amit nem adtatok el azoknak, akiktől
most visszaperlitek. Ti vettétek meg
szarér' hugyér' a boltot, az üzemet, a
kultúrát. Itt vagyonok nőttek a semmiből,
a Ti vagyonotok. Miközben mi vagyunk
a ludasok, a Matyik, rajtunk nem háromszor
veritek le, amiért túl nagyot mertünk álmodni.
Hitelre élünk jövőből. Míg Ti a múltból. Azt
használjátok belőle, ami sikeres.
Ti közösségről beszéltek, amiből mi
kirekesztődünk. A hatáskörből például,
ezért lépitek túl, ha ránk kell lépnetek.
Macskakőre, úgymond, térburkolat amit
fel kell szedni, hogy újra lerakják. Ti
leraktatok bennünket. Le vagyunk rakva.
Mi vagyunk a Ti jövőtök országútja.
Ezért vagyunk mi egyre kevésbé
otthon. S egyre többen a világban.
Kíváncsian várom, mikor zárjátok le
újra az érdekünkben a határokat. Nem erővel,
mint régen, csak díjakkal, költségekkel -
ahogy az élet jelentős részét zárjátok
már most. Nekünk az a szebb jövő jár, ami
le van zárva. Nem kordonnal: belépődíjjal.

Ti birtokoljátok az egykori közösségi
vagyont - tehát ti vagytok a közösség. Mi a
páriák a kasztok alatt, a kulik a robotban,
a muzsik a földeteken. Ti így gondoljátok,
hiszen annyit mondtok el nekünk, amennyit
a robot a kulinak, a kancsuka a muzsiknak.
Ez legyen pont elég, szól a muzsika, jut
olcsó mámor az olcsó húsnak. Híg a leve,
de Ti nem innen mártogattok. Csak egy
posványosi beszédet idézek:
...olyan világban élünk, amikor bármi megtörténhet
még az is megtörténhet például, hogy ha
bírósági eljárások végigfutnak, akkor
magyarok több száz milliárd forint
értékben visszakapnak olyan pénzeket
a bankoktól, amiket nem szabadott volna
tőlük elvenni. Annyi mindent nem szabadott
volna. Elvenni. Hitet, illúziót - Ti
elvettétek a milliárdokkal együtt. Akármit adtok
vissza: kis nyugdíjat a cselédnek, kedvezményt
a Nemzeti Gyerekekért, hitelt a
más zsebébe nyúlva - akármit adtok vissza
megint nem a magatokéból, ami a miénk volt,
de sose volt a miénk - akármit adtok:
kódisnak alamizsna.

Nem adhatjátok vissza soha az elmúlt jövőt. Amely
nem szebb - de élhető.