minden egyszerre van -
évszázad alatt centimétereket
alattunk mozduló kőzetlemezcsiga
hátán utazunk előre az időben
kitátott szájában gyülekezik az időtlen
de közben akad egy nézete
amely nem törli, hanem feltárja az időket
ott másnak látszik az örök tetőzet:
amikor partunk és kikötőnk,
időtlen idők óta itt időző
határaink voltak a tengerfenék
burjánzó városunk akár korall
csillogott az idő vándoraival
a leszüremlő fényben.
minden egyszerre van -
egyetlen eltűnő igény sem
tűnik el, a veszendő az örök
egy látomásban körénk sündörög
a pleisztocén és a miocén
s a mélységek és vizek alatt
mint soha el nem múló pillanat
körénk él, dúsul, lélegzik a szén -
ami ma kőzet, préselt lenyomat
a tegnap látszik mélységesen tisztán
leszüremlő fényben te meg én
a teremtő mélység tenyerén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése