Kizomba

Tanuljak táncot -

ilyet és így (vagy másmilyent

és máshogyan)

az a belső remegés

kívül oldódna (szűnne).

Tündérfürt (slamkonzerv)

Valaha gyakran akadt dolgom erre,
Kőbánya kertváros legkertmentesebb részén -
hacsak nem számolom kertnek a Kozma utcai Új Köztemetőt
meg a hóna alatt az Izraelita Temetőt -

szóval valaha gyakran gurultam erre utánfutóval
Rákoskeresztúrra menet, a tizenhétbe, tudod...
a Jászberényi út helyett surranópályán a legszebb nevű utcákon...

De tényleg! Bogáncsvirág, Fátyolka, Meténg, Tarkarét...
és Tündérfürt utca...
tiszta vicc, hogy ilyen nevekkel ez egy rohadtul elhanyagolt ipartelep
rohadtul elhanyagolt széle amúgy, a temetők rohadtul elhanyagolt széle mellett...

Szóval hetente háromszor evett erre a fene és valahogy
mindig rágott a rosseb, hogy miért Tündérfürt?
Ki volt az a betépett hivatalnok, aki ezt a Helikopter úttá
alakuló kietlen, egyenes utcát közvetlenül a durva forgalmat lebonyolító
vasúti sínek mellett Tündérfürtnek nevezte el...
és főleg miért?

Olyan rohadtul elhanyagolt és olyan
rohadtul céltudatos, mint kiskamaszkoromban az a
szőlőparton gatyámba nyúló idősebb asszony volt
neki Ildikó néni volt a neve, de lehetett volna Tündérfürt -
mondjuk az utca nem nyúlt a gatyámba eddig és
nem kérdezte meg tőlem:
Lány vagy? Vagy nincs farkad, hogy így félsz a kutyámtól?

Az összenőtt szemöldökére emlékszem meg a a haja lobonca felett az égre -
A bokrok, a fák szemöldöke a Tündérfürtnek is
összenőne az úttest felett és csak az erre járó
erre eldübörgő kamionok tépkedik,
ide nem jár a Főkert...

Hetente háromszor arra evett a rosseb,
mint aki a kocsisoron keresi a neki való örömet, átutazóban -
csak az aki keresett már kocsisoron örömet,
csak az tudja igazán, hogy az öröm ilyen: átutazóban tart....

Nincs dolgom már erre. Mégis, a hét végén végiggurultam rajtad, Tündérfürt.
El a Kézi Autómosó bokor-loncsos romcsontváza mellett.
A hajcsatod: a Jászberényit hurcoló felüljáró alatt.
Az alatta fekvő vasúti csomópont hajgubanc zakatolásán át.
Piros lámpacseresznyékkel aggatott rasztásodó loboncodon.

Nincs dolgom már erre. Mégis, magam alá gyűrtelek, Tündérfürt, viharos szélben -
Lompos bozontos bokrok mentén gurultam bőröd aszfaltján, Tündérfürt.
Kátyúráncos arcod simogatta a kerekem.

Nincs dolgom már erre. Mégis végigtapogatóztam rajtad. Tündérfürt.
Visszatérőben. Mint aki megkeresi a régi banyahajú kurvát.
Mint aki ezért ugyanúgy nem fizet.
Mozgasd a segged és fogd be a pofád ha duglak!
Legszebb nevű utcalány, kamion taposta öleden babrálok.

Mit művelünk a világgal, Tündérfürt?
És miért viseled el?

Vadászszezon (slam-konzerv)

Főpolg ármester úr kilövési engedélyt adott ki a biciklistára.

Emeljük a rendőrautókra áhítatos tekintetünket

hisz vétkesek közt cinkos aki büntet.

Ez tény.

De tényleg össze-vissza gurulásznak sávokban csangamacák meg libsi bájkerek –

kerek bájseggek formás sündörgő tekerése a városon át, a piroson át

rongálódik tőlük a becsületesen fizető autósállam-polgár idegrendszere

a közlekedés Jar-Jarjai ők és van velük baj maxisok -

és nem férnek el tőlük el a buszsávban a taxisok.

Alpári kerék al-pár tetején útszéli modorban

ezek a forgalomterroristák borítják fel a közlekedő-ökoszisztémát -

Lőpolg ármester őr ármesteri áhítatában kilövési engedélyt adott ki a biciklistákra.

akik bevert sárral letörülten útféltükörben

gázoltatják halálra magukat a vadászat

hevében –

miért voltak ott? na, ezért is ők a hibásak.

Átsuhannak a piroson a városon

ahogy a tavasz a tél benzingőzös leheletén átoson

útféli derűben útszéliszerűben lázadó közlekedésmigráns akadályok

hulljon le szemünkről a hályog -

bár jobbról bankot rabolnak

balról index nélkül ideális ívben

tép a bömös – de van idő ilyenkor indexelni szerinted?

mi emeljük csak a rendőrautókra alkohollal törvényesen átitatott tekintetünket:

hisz vétkesek közt cinkos aki büntet.

Úrpolg főmester ár úr ír – na… megírat – én olvasom

hogy kilövési engedélyt adott ki a biciklistára. Listára kellene gyűjteni

ezeket az elszabadult elemeket -

vagy bekötni őket a hálózatba, hogy közgazdaságilag tekerjenek

legyen némi haszna a többségi társadalomnak a keményen dolgozó kisembernek

belőlük, azoknak, akik becsülettel elviselik egymás szagát a BKK-n

kákán is csomót keresés közben

akik nem ülnének fel a biciklire,

kösz nem.

Árpolg úrmester őr kilövési engedélyt adott ki a biciklistákra

a ligeti fákra,

vadászidény van az autonómistákra a kerítésszaggató anarchistákra

vadászszezon van az idegen tőkéből burjánzó civilistákra,

Oszkárkönnyben úszó filmesztétákra,

a filmrendezőre, akiből nem lesz kopó, meg a hozzá hasonló kutyából-nem-lesz-szalonnákra,

a fogamzásgátlással nemzetgátat építő karrierista szingli nem-anyákra,

a ha kell ha nem gátlás nélkül gyereket potyogtató nem-idén-barnult anyákra,

vadászidény van a migránspára lepte délkeleteurópára részvéttel tekintő nem-apára

az egymást nyaló-faló szodómiára… nézd a lényeg az hogy

üsd vágd nem apád nem anyád van a nemapád-nemanyádra -

nincs más hátra

listára ezekkel listákra, bé- és cé-listákra, cél a keményen kőbánya-mélyen dolgozó kisember-Magyarország számára felszámolni a történelmi okokból tabuként kezelt vadászati tilalmakat –

mert ahol mindent szabad

ott az útfélt leszarják. Vagy le se…

ott a vadászati tilalom a középre rendelt szent szöveg apró lábjegyzete.

Főpolgármester úr kilövési engedélyt adott ki a biciklistákra. 

Ezért mi emeljük a rendőrautókra áhítatos tekintetünket –

hisz vétkesek közt cinkos aki büntet.

*kép, fények, infrastruktúra: Vidákovich István

Levélhullás (slam-konzerv)

Látod összevegyülnek a nők megtörték végül a csendet
nincs kedvem kisimázni az antik mértéket
reggeli kávé gőzében ahogy ordas szavaid követem
leveled közkincs lett - az amit szégyelltél. Egyik előtt is a másét -
nem mosom el anyanyelvünkre simult antik lepedék
ízét ezzel a löttyel; pedig értelek és respektálom a
tiszteletet, kétélű szakadásaidat hogy így is létbe dadogtad.

Most csámcsog az ostoba és ízlik neki porból párolt örömed
hogy nincs, lám nincs tiszta derű, s a nagy antik
művek festett élénk dionüsszoszi mámorok és bűnök
festéktől csöpögő harsány testi öröm máza-kolosszusa voltak -
hogy a mérték sem mér, s a nagy értékmérő szerelem
kusza háromszög volt, zavaros víz, mint bármelyik élet,
veled igazolná nyomorát a hivatásos szívtelen és a sekély.

Az egyik hallgatta a csendet amit helyeden fújtak a téli szelek
a másik nem bírta ki terhét s végül csak kiabálta a
médiaégbe: "nekem írta, nem neki, nekem írta" - a megtartó
léleklélegző sorokat, amit ép eszedért részvétel kényszere
vágy és fájdalom írat - minden nyomorulttal mindig a drótok
kihúzott árnyéka alatt egyként álmot simuló fájdalmad
kiabálta az egyik: "nekem írta"... látod, összevegyülnek a nők -

de nem úgy, ahogyan a kínok férfija nem tud választani kedvet,
testet, hőt, ahogyan nem mond nemet - ó, nem - ha az ölből
áramlik a villámíz fel testén egészen a szájig ahol
formálódnak a mérten csorgó elegáns és bölcs formájú szavak -
nem úgy ahogyan keverednek az éhek s nem
tudsz egyik nélkül sem - élni se halni se? nélküled éltek, haltak,
immár nélkülük éltél, haltál - s most elvenné holtuk után az egyik

attól aki nélküled és mégis veled élt és halt azt amit éltél
vele is - a másik elvenné vegyülésből amihez jussa
csak úgy volna ha tényleg neki adnád. Így. Túl
örömön s kínon. Most. Tört csend alján mint ponyván beeső őszi eső
úgy gyűlik hull a gyalázat rátok - csámcsog ezen most értő és
értetlen is - hát szólj rám, hogy legalább én hagyjam abba
a formák és tartalmak kizsigerlését rólad. Úgysem fér hozzád.

Valójában nem fér hozzátok a szenny. Holt titkok
jeleként aki vagy - aki rám szól: mérjem. Amíg élek.