Látod összevegyülnek a nők megtörték végül a csendet
nincs kedvem kisimázni az antik mértéket
reggeli kávé gőzében ahogy ordas szavaid követem
leveled közkincs lett - az amit szégyelltél. Egyik előtt is a másét -
nem mosom el anyanyelvünkre simult antik lepedék
ízét ezzel a löttyel; pedig értelek és respektálom a
tiszteletet, kétélű szakadásaidat hogy így is létbe dadogtad.
Most csámcsog az ostoba és ízlik neki porból párolt örömed
hogy nincs, lám nincs tiszta derű, s a nagy antik
művek festett élénk dionüsszoszi mámorok és bűnök
festéktől csöpögő harsány testi öröm máza-kolosszusa voltak -
hogy a mérték sem mér, s a nagy értékmérő szerelem
kusza háromszög volt, zavaros víz, mint bármelyik élet,
veled igazolná nyomorát a hivatásos szívtelen és a sekély.
Az egyik hallgatta a csendet amit helyeden fújtak a téli szelek
a másik nem bírta ki terhét s végül csak kiabálta a
médiaégbe: "nekem írta, nem neki, nekem írta" - a megtartó
léleklélegző sorokat, amit ép eszedért részvétel kényszere
vágy és fájdalom írat - minden nyomorulttal mindig a drótok
kihúzott árnyéka alatt egyként álmot simuló fájdalmad
kiabálta az egyik: "nekem írta"... látod, összevegyülnek a nők -
de nem úgy, ahogyan a kínok férfija nem tud választani kedvet,
testet, hőt, ahogyan nem mond nemet - ó, nem - ha az ölből
áramlik a villámíz fel testén egészen a szájig ahol
formálódnak a mérten csorgó elegáns és bölcs formájú szavak -
nem úgy ahogyan keverednek az éhek s nem
tudsz egyik nélkül sem - élni se halni se? nélküled éltek, haltak,
immár nélkülük éltél, haltál - s most elvenné holtuk után az egyik
attól aki nélküled és mégis veled élt és halt azt amit éltél
vele is - a másik elvenné vegyülésből amihez jussa
csak úgy volna ha tényleg neki adnád. Így. Túl
örömön s kínon. Most. Tört csend alján mint ponyván beeső őszi eső
úgy gyűlik hull a gyalázat rátok - csámcsog ezen most értő és
értetlen is - hát szólj rám, hogy legalább én hagyjam abba
a formák és tartalmak kizsigerlését rólad. Úgysem fér hozzád.
Valójában nem fér hozzátok a szenny. Holt titkok
jeleként aki vagy - aki rám szól: mérjem. Amíg élek.
nincs kedvem kisimázni az antik mértéket
reggeli kávé gőzében ahogy ordas szavaid követem
leveled közkincs lett - az amit szégyelltél. Egyik előtt is a másét -
nem mosom el anyanyelvünkre simult antik lepedék
ízét ezzel a löttyel; pedig értelek és respektálom a
tiszteletet, kétélű szakadásaidat hogy így is létbe dadogtad.
Most csámcsog az ostoba és ízlik neki porból párolt örömed
hogy nincs, lám nincs tiszta derű, s a nagy antik
művek festett élénk dionüsszoszi mámorok és bűnök
festéktől csöpögő harsány testi öröm máza-kolosszusa voltak -
hogy a mérték sem mér, s a nagy értékmérő szerelem
kusza háromszög volt, zavaros víz, mint bármelyik élet,
veled igazolná nyomorát a hivatásos szívtelen és a sekély.
Az egyik hallgatta a csendet amit helyeden fújtak a téli szelek
a másik nem bírta ki terhét s végül csak kiabálta a
médiaégbe: "nekem írta, nem neki, nekem írta" - a megtartó
léleklélegző sorokat, amit ép eszedért részvétel kényszere
vágy és fájdalom írat - minden nyomorulttal mindig a drótok
kihúzott árnyéka alatt egyként álmot simuló fájdalmad
kiabálta az egyik: "nekem írta"... látod, összevegyülnek a nők -
de nem úgy, ahogyan a kínok férfija nem tud választani kedvet,
testet, hőt, ahogyan nem mond nemet - ó, nem - ha az ölből
áramlik a villámíz fel testén egészen a szájig ahol
formálódnak a mérten csorgó elegáns és bölcs formájú szavak -
nem úgy ahogyan keverednek az éhek s nem
tudsz egyik nélkül sem - élni se halni se? nélküled éltek, haltak,
immár nélkülük éltél, haltál - s most elvenné holtuk után az egyik
attól aki nélküled és mégis veled élt és halt azt amit éltél
vele is - a másik elvenné vegyülésből amihez jussa
csak úgy volna ha tényleg neki adnád. Így. Túl
örömön s kínon. Most. Tört csend alján mint ponyván beeső őszi eső
úgy gyűlik hull a gyalázat rátok - csámcsog ezen most értő és
értetlen is - hát szólj rám, hogy legalább én hagyjam abba
a formák és tartalmak kizsigerlését rólad. Úgysem fér hozzád.
Valójában nem fér hozzátok a szenny. Holt titkok
jeleként aki vagy - aki rám szól: mérjem. Amíg élek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése