 |
| Chiara Bautista |
Te sírsz?
Nem. (Csak elviszel megint.
És amerre mész viszel. És elszakad.
Veled marad belőlem egy darab.
Hisz elviszel. Irigylem. Itt marad mi itt.
Éhek. Szokások. Szokás szerint.
Látszatra kiadnak valakit.)
Te sírsz?
Nem. (Csillagnyúl lényem megy veled.
Tőled gyúlt formám mint a láng
éhségszemedbe gyúlt falánk
mélységeket világít. Emlékegén
ott baktat éhed ára. Mind a képzelet.
Csak tényleg én! Én miért nem megyek?)
Te sírsz?
Nem. (Csak egy kicsit. Félek elszakít
bundádból minden fényt a zuhanás.
És leszakad belőlem egy darab.
Hisz elviszel. Helyedbe űr lukad.
Éhek. Szokások. Majd másvalakik?
Nem illeszkedik... Úgyse illeszkedik.)
Te sírsz?
Igen! Hisz gyászolja magát.
Tőled gyúlt formát. Engem. Elszakad...
Mondd neki, hogy...
te is épp most téped el magad,
és érte kedvet, itt hagysz éj-eget,
hogy itt hagyod loncsos bundád szagát,
Hogy itt hagyod neki a lényeged....
mondd már, te mamlasz!
Te sírsz?
Nem. (...)
Én megyek...
ó ember, mikor lesz már polcon tartható papírköteted? szívesen leemelném, ha lapozós hangulatba vagyok.
VálaszTörlésóvodás szinten menedzselem magam, úgyhogy... nem tudom. most épp nem mondhatok erről semmi biztatót - elviszi az energiáim a nap-mint-napi vers, meg a megélhetési bűnözés, amit munka címén előadok, meg a másik blog, olvasás, miegyéb, ami vele jár. a szeretteimre sem jut annyi, amennyit érdemelnek. de már elkezdtem legalább átnézni ezt a több mint ezer versikét. meglátjuk.
VálaszTörlésvárok:)
VálaszTörlés