Beszélgetés kotta nélkül

forrása: http://ujforras.hu/adam-zagajewski-versek/

Adam Zagajewski
Improvizáció

Magunkra kell vennünk a világ teljes súlyát,
és könnyűvé tenni, elviselhetővé.
Vállunkra dobni, mint
egy hátizsákot, és útnak indulni.
A legjobb este, tavasszal, mikor
nyugodtan lélegeznek a fák, s az éj békésnek
ígérkezik, a kertben pattognak a szil ágai.
A teljes súlyt? A vért és a rútságot? Ez lehetetlen.
Mindig megmarad a bánat lepedéke a szánkban,
és a ragályos kétségbeesése annak az öregasszonynak,
akit tegnap láttál a villamoson.
Miért kell hazudnunk? Hiszen az elragadtatás
csakis a képzeletünkben létezik, és hamar elillan.
Improvizáció – mindig csak az improvizáció,
semmi egyebet nem ismerünk, legyen az kicsi vagy nagy,
a zenében, mikor a dzsessztrombita boldogan sír,
vagy mikor a fehér papírlapot nézed,
és még akkor is, ha a szomorúság elől
menekülsz, és felütöd a kedvenc verseskönyved;
rendszerint abban a pillanatban csörren a telefon,
és valaki megkérdi – érdeklik-e önt
cégünk legújabb modelljei? Nem, köszönöm szépen.
A fakóság marad és az egyhangúság; a gyász,
melyet nem gyógyít a legkiválóbb elégia.
De lehet, a dolgok rejtve vannak előttünk,
és bennük a mélabúhoz lelkesedés társul,
mindig, mindennap, mint például a fény
születése a tengerparton, vagy nem is, várj csak,
mint a boldog nevetése annak a két kis ministránsnak,
fehér karingben, a Szent János és a Szent Márk sarkán,
emlékszel?

                               (ford.: Zsille Gábor)

shizoo:

Kotta nélkül

Tarthatatlan. Mit gondolsz mitől nem

látsz fel a tükörképedig?

Válladra vetted, amikor

felelőtlenül szavakat tömködtél a hajnal zsákjába.

Ebbe bábozódik minden induló,

este tavasszal, reggel ősszel és

a mag megindulása, száradó levélé az egyforma szélbe,

a teljes súlyba bábozódik. Igen, van az a

nevetés, túl az óvoda kerítésén, hordja a homokozó

felől a szél, pont és mégse olyan - kis girnyó hernyó

vidámság két copf között kislánykacaj

még a nap is tőle mosolyog, bepárásodik tőle a fény.

Improvizáció? Az pont a ledobott súlyok,

terhek, világ, kotta, szabályba ritmizált hangjegyek

hullása mind. Kell hozzá a gyász, a fakóság, a 

"nem, köszönöm, szépen, nem kérek már több

érfalba harapó fájdalmat, mámort, legújabb 

típusú pacemakert, szabályozót, tablettát, receptet

kábítószert, felejtést, gyógyszert a felejtés ellen".

Kell a teli zsák, amivé bábozódsz - hogy

egyszerre szétszakadjon, és minden rejtett mélabús

lelkesedésed kiszakadjon azon a résen, és úgy

szülessen belőled a hang, ahogy a dzsessztrombita

boldogan sír! Hogy érezze a világ, elkaptad,

és most leteszed. Mert tarthatatlan, és 

már tudod, hogy tarthatatlan és ezzel a világba veszéssel

sikerül a pillanatban mégiscsak benne tartani.

Az egészet. Nyisd ki láthatatlan szárnyaid
ne halld, csak repülj és lélegezz ki mindent -
kotta nélkül.