2019. szeptember 5., csütörtök

Házi feladat

avagy írjunk posztmodern dekonstrukciós szorongásverset






beleírni a versbe a szót, hogy szintetikus.
csak mert tetszik a ritmusa. szintetikus szerelem
például. szintetikus lépések koppannak a
károkozás kapujában. valahol bele kellene tömni
hogy addiktív. ez is egy olyan idegen szó -
bele kell írni a versbe.

mire gondol a költő?

leginkább arra megint hogyan
baszta el. ez egy külön lírai kategória lenne
a saját eszméletkánonjában: az elbaszásvers.
mert szublimálja a vágyait, mintha a megélésen
és elnyomáson túl bármit lehetne
kezdeni velük.

valamint kell bele társadalom
ízfokozónak.

van egy önképe. szeretne addiktív lenni
de szintetikus. amit szublimál a
hőhatás, horribile dictu a láz -
kimarad a folyékony halmazállapota.
gőzzé válik, fájni kezd.

beleírni a versbe, hogy elbaszásvers.
a félreértések elkerülése végett.
holott ez is csak párolgó kannás-bor kanna.
pedig ezt, ami félig üres
szerette volna picit még
lóbálni a szakadék szélén.









Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése