 |
| Hugo Simberg: A sebzett angyal |
(Hegedűs Gyöngyi)
lassan épülsz fel, angyal.
mindenből, mit magamból feladtam.
most már tudom egyik mellemből
a tej miért gyorsabban apadt.
s az öregedés miért oly féloldalas.
mintha a páros szervek
kétsebességes csatlakozása
mozgatná birodalmad.
már tiéd a törvény visussá romló egyik táblája.
a mutatók kattogásának
hiányzó frekvenciatartománya,
hajam színe, a jobb térd ízfelszíne,
és a tied, a nemtelené, tied, minden másodlagossá
lefokozott elsődleges nemi jelleg,
mindenórás hason a köldök piszkosszürke keresztje.
lassan épülsz, mint a szárazföld belseje.
más lehet úgy várni, hogy szüntelen
a tengert nézhetem.
(shizoo)
ugyanonnan folytatva
boncolva tovább a kifosztó kételyt -
a kétely test, bűntudatból
és hitetlenségből burjánzó sejtek
összművészete:
de nem találod benne az egységnyi
mércét. hogy meddig boncold,
nem találod sejtelembe zápult
léptékét a csendnek.
egy ártatlan reggelen szemen
csúzliztad az angyalt.
cinke képében - ott pörgött a
porban a verdeső szárnyak zaja,
nem akart véget érni, de
nem maradt neki más. csak ez a
sehova tartó verdesés.
nem a csend léptékét találtad el.
így töltöttél újra
a kegyelemlövéshez.
minden ölelésed kegyelemlövés
de ebben a kifosztott sejtelemben
egyik sem tud véget érni.
ugyanonnan folytatva:
sejtelmi szinten épül mint a
hitetlenség vagy a bűntudat.
más lehet úgy várni
hogy a tengert nézheted -
legalább eltakarja
verdesésed a hullámmoraj
kegyelemlövésig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése