2016. október 16., vasárnap

triptichon (fák...)

(...és költők)

saját



I. (slammerek)

vékony talajrétegen
is megtapadhat a felszín közelében
egymást tartó gyökerek
hálózatából a növekedés

viszont ilyenkor a mélység
rögzítő akadálya nélkül
szivárog el a víz a gondolat
ez egy folytonos népszerűségi
kőszáli lecke

vékony talajrétegen
folyton beszélnek egymást
túlkiabálva a fák
szinte hallom, ahogy

mégsem tudnak megegyezni
semmiben.




II. (a nagy öreg)

jó földben
ugyanolyan kiterjedt a
gyökérzet mint a korona
ebből a királyságból mindig csak
a fele látszik -

magára hagyom, ahogy
magára hagyta az erdő:
mert koronaféltésében
nem akar érintkezni

amúgy is
mindig másik széllel
csókolódzik ugyanúgy.




III. (költő-műhely)

testvérek. elnézem őket a
kidőlt öreg törzs mellől ahogy
törekszenek.

üdítő ez a friss növényszag az
ágvégeken áradó ígéret -

valójában fenyegetés.
ezen a helyen
ekkora fényben és halódó
fájdalomemlékszürke
gyökerek között

közülük is csak egy maradhat.






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése