rémálom

egy kaptárszerű, közömbös lépcsőházban
lépkedek
visszhang nélkül, a visszhangzó léptek
vészjelek
úgy pengetném a léptek égbe rángó
hangtalan
ritmusát - egy másik érkezést, amire
nincs szavam

egy sakktáblaszerű, közömbös lépcsőházban
egyedül
hang nélkül, mikor lépéskényszer-
be kerül
pedig ez az otthonom. időzavarba lógó
képkeret
nem értem miért nem színesebbet
képzelek -

egy vágódeszka szélén elvágólag álló
térfalat
egy ház, amiben ha vendégül látnak
nincs szavad.
visszhang nélkül, lesőlyuk, éhes
varjúszem
pedig ez az otthonom. egy este végre
elhiszem.