mert közüggyé válik a gyász
mert köz az köz
az a hiány ott - a rés ahol
kiszivárog az életünk a
feneketlen gyomrú seholba
beleszól beszól leszól
megmondja mit olvass mit ne
mit gondolj mit ne
mit ünnepelj mit ne
mit lélegezz -
add meg uram
mindennapi magányom
hadd legyek akár megbocsáthatatlan?
magamtól hiába kérek
nem kapok bocsánatot:
ezért mindegy
hogy bohóckodom vagy megsiratlak
lépésről lépésre fáj
ritkán hordott nyikorgó cipő
apu
a rád se gondolásom is
temetésen a nem hallatszó zene
a nem látszó koszorúk
parton ülök
elsírhatatlan szépségben
fénybe csupaszult fosztóképző
mindjárt lemegy -
ne haragudj ha elfelejtkezem
a halálunk napjáról
amikor te meghaltál mint apa
és én is meghaltam
mint fiú
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése