Haiku

Kawase Hasui: Kannonji Temple in Beppu- Kankaiji Temple

ha kifeszül,

kifelé pendül - ha

lelazul: befelé zeng

esőcseppeken

kapaszkodó porszemek -

füst. visszahull rád.

*

ha kiderül,

szégyen marcangol - ha

soha: úgy annál jobban

érvényes ránk a

januári telihold -

felhő mögül is?

*

milyen teljes,

semmilyen égre figyel

felhőnéző szemed

nem múló sírás -

dehogyis. kiderül majd.

és nem lesz könnyebb.

Sokszor szóba hoztam már, a legrészletesebben talán itt, hogy mennyire lehetetlen vállalkozás haikut alkotni anélkül a sajátosan összefogott szellemi háttér nélkül, ami a japán nyelv, gondolkodásmód. Múltkor egy könyvbemutatón így fogalmaztam meg: nekünk nincs "telihold-lelkiállapotunk", hogy ebben a szűk keretben, tizenhét szótagban annyi analóg tartalmat jeleníthessünk meg, mint amennyi megjelenik bennük a versforma hazájában. 

Épp ezért csalok így... amit Kawase Hasui gyönyörű fametszete alatt látsz, valójában nem haiku - hiszen egymást kiegészítő, képtágító füzérben sorakoznak az elemek; viszont én így szeretném megteremteni azt az asszociációs körülöttest, amitől élhet a vers: amitől a dőlt betűs szakaszok talán közel kerülnek ahhoz a tartalomhoz, amiről (valójában tényleg tizenhét szótagban) szólni szeretnének a szavak.