Jónás Tamásé
Ez a vers is tízezer éve kész -
mint az amarillisz szirma.
Mint a szirmok állását, ezt is
nemesítheti a táj ahol bomlik,
fojthatja a talaj ahonnan bomlik,
igazgathatja szándék - de
az első bomlás óta szálazódó fajt
öregítő idő is.
Nekem új ez a szitáló köd közönye
mögött (is tudom, hogy) bujkáló
fénypászmányi mosoly. Pedig nem
látom, ahogy a cserépbe mentett,
melegen tartott, gondozott, locsolt,
nedvekkel dúsan varázsolt törzsön
bomló szirmokat. Ugyanolyan
mind és mégis teljesen más:
akár te és én.
Ez a vers is tízezer éve kész -
nincs új a nap alatt. Csak
kicsit minden, mindig minden.
Látom hogy vitatkoznál ezzel
(ezzel is) - de tedd meg előbb
hogy kiválasztod: ebből a
cserépnyi kirobbanásból, az
amarillisz kelyhei közül melyiknek
van igaza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése