 |
| Salvador Dalí: Trisztán és Izolda* |
...hordozol magadban** olyan
makacs beléd kapaszkodó gyerekkéz
valamit akar maga se tudja foszlik a
szélén színpadi díszlet még ne ereszd
le a függönyt ne menj le reflektor nap
...hordozol magadban valami
köze lehet a magad ellen fonódó kezek
kezed javítlak javítom kezem javítom
köze lehet közel lehet a legközelebb a
torokhoz tartott fulladáshoz legközelebb
...hordozol magadban olyan
színpadi díszletvászon hasítékkal és
a hasítékból kikandikál egy női mell
egy bimbózó bimbó kacsint a résen át
hatalmas és elférne a kezedben de nem
...hordozol magadban valami
abúzust a másik és aztán magad ellen
valamit akar maga se tudja foszlik a
lelkiismeretfurdalás is csak egy soha
meg nem tartott színielőadás a fejedben
...hordozol magadban és ha a
gondolat tényleg teremtő gesztus ítélt
vagy cselekedetben szóban és gondolt
vásznadon az önpusztítás is teremtő
kezem javítod kezed javítlak vedd el
...hordozol magadban és ha a
végső összegzés tényleg nem a csend
és minden kihullatása az üres csont
koponyaüregéig akkor magad ellen
hasadó vászon bimbózó bimbója leszel
...hordozol magadban olyan
egyedül vagy ezen a díszletfestményen
egyedül vagyok ezen a vásznon amit
egyfolytában átvérezni készülök mert
színről színre látva megbocsáthatatlan.
*A monumentális, 9x15 méteres képet Salvador Dalí Leonide Massine koreográfussal együttműködve a Mad Tristan című baletthez festette (1944, New York, Metropolitan Opera), amelynek díszleteit és jelmezeit is ő tervezte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése