képek: Lucas Cranach: The Elder/Adam and Eve |
Fekete Anna:
Ádám, Ádám
Régen emberszaga volt a férfiaknak.
Minden sejtjüket átjárta a dohány,
a pörkölt kávé, Doberdó, a hajnali
vadászatok, a zsíros kártyalapok izgalma,
és egy kezitcsókolomnyi arcszesz is,
hiszen nem rontunk ajtóstól a házba,
bár ott a kard a kezünkben. És minden
szag mélyén meglapul a félelem, egy bomló,
rosszul örzött állattetem. Tom meghalt,
Jack meghalt, kamaszkorunk minden
regényhőse rosszul végezte. Mért hinnéd el,
hogy egy diadalmas hajón visszatérsz,
és megmented őket?
A férfiaknak ma is emberszaguk van.
Irulnak-pirulnak, izzadnak, már-már
könnyeznek a bőrükön át, mikor el-
vagy cserbenhagynak, és bizonygatják,
hogy meg kell érteni őket. Hogy nem
tehettek mást, hogy a törvény az szabály,
a szabály az törvény, ilyenek a körülmények.
Nem érzem a félelmet, mert a görcs
színtelen-szagtalan, nem rejteget bomló testet,
háborút, történetet. És mégis átüt mindenen
a kétségbeesés, hogy nem értelek meg.
Mi lesz veled? Többé nem értelek.
shizoo:
Éva, kedves
Régen rejtelembe zárták magukat a nők.
Egy bokavillantáson túl párnás lényegük
párnázott abroncsos fűzött kalodákban
lengedezett a sétány egyenletes szelében,
a hajukon kalapok, kendők zárkózottsága
és egy csókra nyújtott kézfejnyi illat
mosolygott legfeljebb a testközelségbe.
Közben minden mélyen elcsomagolt borzongás
kripta-sötétben imbolygó macskaszemekként
leste a test havi bomlását: ahogy a vesztőhelyre
hurcolt lehetőségek ürültek és ahogy a
krachok, frontok, kártyaadósság nyeste
a vőlegénynek valót. Miért hitted el,
hogy az a kis éji zene majd fényes
nappal is bekopogtat?
Ma is rejtelmekre zuhog a fürdőszobák
klinikai fénye. De egy kattintásnyira
van csak ez a titok, a bőrötökön át-
gyöngyöző gyönyör képre igézett teste.
Értenünk kéne: ebben a tágra nyitott mutatásban
ki érhet a borotvált ölek heges mezőihez.
Hogy bántalom vagytok a tükrös látvány szövetén is.
Hogy nem tehettek mást, a körülmények ilyenek,
előbb vetkőztök mint az éhek és a
kétségbeesés. Drágám, a sampon, krémek,
kencék, arctonik és vattakorongok alól
hol a bőröd? Kétségbe ejtő, hogy nem
érintelek meg. Úgy látom, elfogyott... vennél nekem
almaillatú borotválkozás utáni arcszeszt?
Éva, kedves
Régen rejtelembe zárták magukat a nők.
Egy bokavillantáson túl párnás lényegük
párnázott abroncsos fűzött kalodákban
lengedezett a sétány egyenletes szelében,
a hajukon kalapok, kendők zárkózottsága
és egy csókra nyújtott kézfejnyi illat
mosolygott legfeljebb a testközelségbe.
Közben minden mélyen elcsomagolt borzongás
kripta-sötétben imbolygó macskaszemekként
leste a test havi bomlását: ahogy a vesztőhelyre
hurcolt lehetőségek ürültek és ahogy a
krachok, frontok, kártyaadósság nyeste
a vőlegénynek valót. Miért hitted el,
hogy az a kis éji zene majd fényes
nappal is bekopogtat?
Ma is rejtelmekre zuhog a fürdőszobák
klinikai fénye. De egy kattintásnyira
van csak ez a titok, a bőrötökön át-
gyöngyöző gyönyör képre igézett teste.
Értenünk kéne: ebben a tágra nyitott mutatásban
ki érhet a borotvált ölek heges mezőihez.
Hogy bántalom vagytok a tükrös látvány szövetén is.
Hogy nem tehettek mást, a körülmények ilyenek,
előbb vetkőztök mint az éhek és a
kétségbeesés. Drágám, a sampon, krémek,
kencék, arctonik és vattakorongok alól
hol a bőröd? Kétségbe ejtő, hogy nem
érintelek meg. Úgy látom, elfogyott... vennél nekem
almaillatú borotválkozás utáni arcszeszt?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése