Senkiföldjén

                                         először nézel a mi éjszakánkba.
                                                                    Pilinszky János: Senkiföldjén

Czimbalmos Márta Cedenka: Senkiföldje

mélyéről lesem a 

három bölcset, ahogy közel megy.

látom a derengést ég

és föld álcázott vonala

közt.

ez a derengés a tiéd.

nem megyek közel:

alig létezel 

s már

elég erős vagy,

hogy megkötözd.

ha igaz, te valami új leszel. pedig 

kinősz a földből, mint a többi

beszívod az eget

mint a többi.

kifújod az eget mint

a többi.

föld porába oszolsz

mint a többi -

ugyanúgy az állóháború 

terepe leszel

mint a többi.

mégis. mondják, valami új leszel.

mélyéről lesem a három bolondot.

ahogy közel megy. a 

három mélységi felderítő.

kiképeztem őket

kételyből. talán

elég hideg a szívük. 

talán elég elkeserítő.

de ha

tényleg valami új vagy, akkor

lefegyverzed őket.

beléd néznek és elfelejtenek.

elfelejtik a feladatot. 

ha hódolnak neked, én

árnyékban maradok. 

soha nem megyek közel.

közelebb, mint majd a kereszten.

azért jöttél, hogy megválts.

tudod, hogy ez a szó

az én szemszögemből

feltétel nélküli kapituláció -

ha hódolnak neked, én

rugalmasan elszakadok

a derengéstől. előre,

a végső győzelemig.

amelyben az ég és a föld

egyformán fénytelen.

csak távolról lesem

milyen ívet kapálódzol

a többivel az életen.

mélyéről lesem a három bölcset

ahogy közel megy.

hozzád. 

nem tudod, de

ez az első alkalom

amikor 

megkísértelek.

mert egészen parányi részben 

mégis az enyém leszel

ha hódolnak neked.