 |
| Gross Arnold: A nem hervadó kert |
Tündérek, manók
Az állat-, növény-, ásvány-fajok angyalai és ördögei: a tündérek, manók. Nem lények; nem az időben, hanem a változatlanban vannak.
Figyelj meg egy fölrebbenő verébcsoportot: ami a szárny-zizzenésükben nem a természeti hang, de valami édes együgyűség: ez a verébcsapat tündére. Vagy figyelj meg egy diófát: ha tépázod, kelletlenül és viszolyogva adja gyümölcsét; s ha szelíden, tisztelettel közeledsz hozzá, szívesen adakozni kezd és megpillantod a lefosztottnak látszó alsó ágakon a leg-elérhetőbb és addig észre nem vett diókat: ez a diófa tündére.
(Weöres Sándor: A teljesség felé)
érezni kéne
őket - nevet adni hajadba
kócoló szélnek
rendben érzem a helyet és
pár percig nem akarok ennél többet.
jó hogy senki nem nyúlt a hullt avar
élettől hemzsegő szőnyegéhez.
nézem az egymást
fojtogató elhanyagoltságot
ahogy özönnövényeink kordában
tartják egymást.
nézem a haszonnövény hogyan
haszontalan.
erőszak nélkül kínálta magát ez a kőtömb
hogy helyezkedjek el
csiganyálas felszínén senki se mászik.
pár perc ücsörgés
és úgy végzik körülöttem
fecsegéssel bőven telt dolguk a madarak
mintha itt se lennék.
sustorgás vesz körül
milyen pletykás népség a növény -
és mennyire ügyet sem vet rám
az elmesélt történet!
csak a szélben hallgató kóró
mered a nadrágom korca mellett
a mozdulatra várva hogy
belém akadjon.
látod - van aki érzi
a termőképtelen körtefának támasztott
szerszámaim fémízű élét.
van aki érzi
nemcsak azért vagyok itt
hogy ücsörögjek a rendben ami
így alakult.
azért jöttem hogy felszámoljam ezt a
régi kertet.
Legalább két aspektust ideemelnék: egy téli vicsorgást, és egy sétát Manóföldön (hiszen valójában tényleg ide tartoznak).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése