Szintlépés slam

Már megbocsásson mindenki, aki másképp látja, de nekem a szintlépés az átszellemülés volna. De hogy egyeztessem össze a testi örömmel? Evéssel, ivással, alkohollal, dohányzással, kenderrel? Tudatszűkítő-e a testi öröm, vagy –

együtt rezeg-e testi örömmel
az égi köröndön fenn
lélekképekben kisugárzott
Egy, ami engem is így markol,
aki átkarol, átfog?
Harmonikus lehet-e a test
a szellemivel avagy égképszempotból
végképp csak egy átok?



Nincs külön szent és profán - minden momentumomban spirituális lény kell legyek.
Igen baz’meg! Amikor szarok, akkor is!
Ez azt jelenti, hogy például a hús evésekor az állat lényével kellene beszélgetnem.
Engesztelnem kellene az elfogyasztott répát és
gabonaszemenként bocsánatot kellene kérnem a kenyértől.

Az baj, hogy nem én, az elfogyasztó veszem el az állat életét, a növény életét - hogy közénk ékelődik egy egész ipar, hogy terméket fogyasztó droid módjára eszem a húst, a gabonát, a bármit.
Az egyetlen adomány, a gyümölcs kivételével minden elvett életet át kéne érezni az elfogyasztásakor. Úgyhogy kedves vegán, egyszerre jársz jó úton és baszod át saját magad.
Ez a legsúlyosabb vétkünk - amivel kivonjuk magunkat a világból úgymond „szintet lépett”, tudatos magasabb rendűnek!



Az alkohol, ó, az a mámor a mámor -
könnyebb út, lépéstelen utazás igazából!
Lazító, nyitó – meg persze összecsuk.
Még két rövid aztán filmszakadás, kakukk.
Beleástad már magad hogy mi a másnap?
Valahol salakos nyomoréka leszel a nagyot akarásnak.

Merthogy az elfogyasztásának sokáig volt a múltunkban kultúrája, mára ugyanaz a tömegemberség üti ezt a lehetőséget is, mint az étel esetében. A szememben ez a kisebb vétek mégis, mert a magam kárán megtanulhatom, hogyan-meddig szertartás, meddig mámor, és honnan önpusztítás.



A dohányzás összes formája a legfinomabb rendelkezésre álló varázslataink egyike, hiszen a légzést befolyásolja,

földiesíti, telíti,
szellemmel elegyíti
a csont mélyéig hatoló méreg
szabadít téged
bont ki a csontból beleelegyít -
a dohányos boldog az égi azúr neki kék
(bár közben azért szép lassan megfojt, kinyír a rohadék)

így a tanulás egyik legfontosabb útja volt számos távoli kultúrában. A gond vele, hogy itt, Európában sose kísérte semmilyen rituálé.
Így viszont a legjobb útja, hogy elbírhatatlan terheket vegyél általa magadra. A saját léptékeden túl ránt, a távlatában nevetségesen aprónak tűnnek a megteendő következő lépések.
Úgy mondanám, hogy a Weöres Sándor által említett "benned a létra" viszonyához képest a dohányzás a lift.
Csakhogy ahol vakon, betonfalak közt áthaladsz vele, az összes emeleten, amin átsuhansz, onnan az jön be, ami csak akar. A dohányos ember ezért nem a maga ura.

Ezt nevezték régen Démonoknak?
hát szűk a léted? szűk, hogy beleférj?



Röviden összefoglalva ez volna az első lépcső az átszellemüléshez… a nyers voltából szellem tüzén rendesen átsütött testi öröm, amelyik mégis véresen fogyasztható…

és akkor a szexről még egy kurva szót se ejtettem…