Mi vár a szűzre?
Mármint a nemiség csömörig zöld fürdője után
ahová akár vissza is fejeselhet
ahányszor csak akar.
A számtalan lépcsőfokon megélhető
annyiféleképpen berendezhető tér,
a tárgyak üres helye -
Vagy csak az alma (megint)?
Vagy a remény, hogy valamelyik kijáraton túl
értelme van - hogy lesz neki teteje?
Hogy talán csak a kamasz égbolt ennyire
kilátástalanul csillagtalan?
Mi vár a gyóntatóra?
A kiáradó nedvek és a homok aszkézise,
a keleti és a nyugati sarok,
a tűz helyett a föld elemi szemcserészecskéi,
a lég helyett a víz elemi beleolvadása,
a kétféleképpen fullasztó
tapasztalat ollózó combjai
között?
Imazsámoly, Biblia,
feszület az örökös feszüléssel:
Mi vár a gyóntatóra, Uram, miért hagytad el őt -
nyaldosó combok közé az ima pislákoló
mécsesével miért?
Kétféle, de egyformán nyeldeklő
nimfomániás és frigid bizonyosságban -
hogy rémületében a valójával végre
csak a te valóságodba kapaszkodjon?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése