inspiráció: http://norahblogja.blogspot.hu/2013/10/semmi-nem-tortent.html
Tímeának
Csak azt a pár virágot Richardnak...
a virágárus sem értette meg
hogy mit akart az egykor - annyiszor -
elhagyott gyerek.
Azzal a sok szóval. Róla, rólunk. Rólam.
A virágárus nem értette meg
miféle dallam helyett szakad meg
és miért pont ott az a szólam.
Azzal a sok szóval, ami nem sikerült.
Ahogy az élet. Az elhagyó, az elhagyott anya.
Ahogy a végén önként a fénybe lép
tekintete rám eső aranya.
Nekem arany volt. Még ha soha nem
kaphattam érte. Csak a szót. A rózsa
tövisét. Hogy ami ünnepelné
az gyászba koszorúzza.
Akartuk hárman az eget. Csak úgy
a háttérben. Egymás tekintetében
tagadva meg az érzéketlenséget -
akartunk az egésztől észrevétlen
csak úgy lenni, és ha nem muszáj
semmit se tenni. Semmit se máris.
Csak olyasmit teremteni, ami
múlandó, és triviális.
Csak azt a pár virágot Richardnak...
a virágárus sem értette meg
mit akart az önmagától is
elhagyott gyerek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése