Győrffy Ákos:
Belső hegység
(Márianosztra, útközben, május)
Kínai csésze az ég. Pórusain átfolyik a fény.
A kút, a kúton a rács. Nézünk le a kútba, nagyon
mélyen a víztükör. Ott lent úsznak a felhők,
alulról is szűrődik fölfelé a fény. Arcunk a rácson.
Kavicsokat dobálunk bele.
A füvek imádsága alkonyatkor. Két arc néz le a kútba.
A zárda, ahogy az lehetett. A vadrózsás belső udvar,
virágágyások a kút mellett. Négyet kondul a kis torony
harangja. Jézus jegyesei, az érintetlenek.
Csöndben ülnek a kőfal árnyékában, tekintetük
a virágokon. Vagy követik a lassú járású felhőket,
ahogy csak tiszta szem követheti az égi mozgásokat.
Loccsan a vödör a kút vizében. Ahogy én képzelem.
A vödörben úszó felhők.
A két arc a víztükrön.
Az arcunk.
Az arcunkat megtartó fény.
shizoo:
...árnyékot vet
(Budapest, Külső Thököly út, este)
Az ereszkedés árnyéka
este, ahogy az a lassan
lepergő levél a földig
ér
test és árnyéka egyesül
a ferdén eső alkonyati fényben.
Itt még a fény is úgy esik
a szemedbe, mint
a lepörgő levél a saját
árnyékába.
Nem kondul harang és nem szűrődik
át rajtad mint kút vize ujjaid között -
mégis
bármi lehet ima, attól, hogy látod.
gyújts lámpást. Nem látszik a szemed, Danaisz.
zene a vershez:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése