2013. október 16., szerda

Beszélgetés kútmély fényben, árnyékban.




Győrffy Ákos:
Belső hegység
                (Márianosztra, útközben, május)

Kínai csésze az ég. Pórusain átfolyik a fény.
A kút, a kúton a rács. Nézünk le a kútba, nagyon
mélyen a víztükör. Ott lent úsznak a felhők,
alulról is szűrődik fölfelé a fény. Arcunk a rácson.
Kavicsokat dobálunk bele.
A füvek imádsága alkonyatkor. Két arc néz le a kútba.
A zárda, ahogy az lehetett. A vadrózsás belső udvar,
virágágyások a kút mellett. Négyet kondul a kis torony
harangja. Jézus jegyesei, az érintetlenek.
Csöndben ülnek a kőfal árnyékában, tekintetük
a virágokon. Vagy követik a lassú járású felhőket,
ahogy csak tiszta szem követheti az égi mozgásokat.
Loccsan a vödör a kút vizében. Ahogy én képzelem.
A vödörben úszó felhők.
A két arc a víztükrön.
Az arcunk.
Az arcunkat megtartó fény.




shizoo:
...árnyékot vet
                     (Budapest, Külső Thököly út, este)

Az ereszkedés árnyéka
este, ahogy az a lassan 
lepergő levél a földig
ér
test és árnyéka egyesül
a ferdén eső alkonyati fényben.

Itt még a fény is úgy esik
a szemedbe, mint
a lepörgő levél a saját
árnyékába.


Nem kondul harang és nem szűrődik
át rajtad mint kút vize ujjaid között -
mégis

bármi lehet ima, attól, hogy látod.
Elköszönéssé halkuló
fohász -


gyújts lámpást. Nem látszik a szemed, Danaisz.



zene a vershez:


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése