Ballada

kokas volt ma vacsorára
felrikolt a vér a szájban
kukorikol fel a vére
csomózz békót a kezére -

kukorikol fel a vérben
nem alázza sem kötözi
addig fogasd le míg eszik
míg a híja köti kezit -

kokas volt ma vacsorára
bolond likbul bolond szél fú
mer az többé nem békózza
kezét a szó nem csomózza:

kukorikol hogy mi dolog
savanyítni úgy el a vért
hogy az ura fulladásig
békózza az akarásit -

hallod- e úr, kokas rikolt
él az élő, nyugszik a holt,
ne etesd a vérrel az kit
éhe lakat mer' elrekít!

úgy lakatod mint kokasod
vele tömjed majd a hasod,
kukorikol fel a vére,
csomózz békót a kezére!

mer a házod ha mi magas
föléri a veres kokas,
hallod-e úr kokas rikolt
arra riadsz te vagy a holt!