Amikor a Víz lassan összecsukja
a Lég lehetőségeit
pedig örökkévalónak tűnt a lagúna -
ahogy minden kifinomult
magával vonszolt szépségével
együtt a szárnyakat
a mélység összecsukja
elbitorolt teljességünk ahogy
bluggyan a Vízözönbe
úgy formálódik ilyenkor a határon
valamiféle Noé bárkája -
tágra tátott megmentő
emésztőrendszerén túl
a következő elízium
ígéretével.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése