Mosdatás

Bokor Krisztiánnak, s körének

Walter Martin, Cleaning Jesus, 1939.

vallj újra színt!

kiszegezve, ítéletünk

hatálya alatt...

mert elhagyatnak
a golyónyomoktól hangos templomlépcsők.
a szenvtelenség és a fanyar mosoly a szájsarokban.
mert romországlásba csattognak a vasalt paták.
mert mire lehullanak a levelek,
aztán mire rügy fakad a kettéhasadt szilvafán,
testek és tárgyak hamuba sülve
hurcolódnak az anyagcsomót kerülgető
perzselt, porforgó szélben.
takaratlan, puffadt dögök nyilvános emésztődése,
bomlástermék mivoltod kenődik a hiteidre -
miért hagytál el engem!

a szenvtelen célszerűség és a fanyar mosoly a szájsarokban.
a cinizmus és a számítás gátlástalansága kell a teljes, tudatos
pontosan kiformált őrülethez.
pódiumon üvöltött égessetek nyomán gyűlt és ölni kész tekintetek,
egymást leső gyanakvás és vastaps páncélozott hajnalai fölébe
gépek szállnak, lehulló darabjaik
a mi közöm hozzá nyomorúságos határolódását ugyanúgy
lökéshullámba vonják.
a gazda bekerítette a házát - most lánctalpakkal
csak bújjatok, rajta.
bomlástermék mivoltunk szárad a sivatag
elhagyott dűnéi között is.

hiszen évtizedek óta tart a suhogó szárnyú, fekete háború,
szomszédból szálló őrület - csak
soha nem itt.
de ahol így készülnek a ketrecharcos utcai katonák,
így gerjed félelem a megbújni kész beleegyezésben,
így lüktet az arccsont a púder alól szivárgó pofonoktól
ott nem tudom, meddig remélhető
hogy a maradvány folyamatos-jelen melengető
gyertya-lehelete fújkált, teagőzben pácolt kezek
markolják még ezt a tarthatatlanra épült ninivét.