alkalmi vers az izmus állásáról

remények inge szürke rongy -
megvagy trikóban is
mentébe göngyölt március
úgysem rentábilis;

pucér igéket hord a szél
pollen tüsszög bele
nem adhat mást a múlt idő
sem, csak mi lényege:

hogy elmúlt. foszló öltözet.
unott szél szórja el
és lelketlenre vetkezik
a mára puszta jel -

remények inge? hadd vigye.
hát fintorogj, de láss:
milyen vásznakat csupál
hideg realitás.