Gyerek

Biró Dénesnek és Zoénak, Gergely Gabriellának és Békési Zolinak

világ végéről

döntsön a gyerek - neki

van még jövője

- feltárom, mi indított erre tegnap éjjel, hazabiciklizés közben - mi bújik ebben a haikuban, mi által született... Először is kellett hozzá Greta Thunberg 

- kellett, amiről maga a gondolat eszembe jutott: Terry Prachett és Neil Gaiman közös világvége-paródiája, az Elveszett próféciák (épp a napokban lapozgattam), mert a maga fantázia-köntösében pont erről mesél.

"Betonpontosan leírja azt az általam is félig elfeledett „augusztusi érzést”, amikor a nyári szünet, a nyár maga, a poros földút a láb alatt, a zsebben dagadó „tiltott gyümölcs”, a forróságot épp csak oldó jóleső szellő, a folyton láb alatt sertepertélő kajla kutya, minden fogható és minden elképzelhető, a látható és a sejtelmes láthatatlan azt a hallatlanul jóleső bizonyosságot sugározza a déli nap kérlelhetetlen erejével: az egész világ végtelen és felfedezésre váró titok, kincse számos, akadályai legyűrhetők, előttünk az egész élet, és bármerre indulhatunk porforgós útjain. Leír valamit a gyermekből, aki voltam, s aki a könyv olvastán teljes valóságával jutott eszembe – s ha ez megtörtént velem, talán mással is meg fog, s ha egyre többünkkel történik meg, talán egyre többen tudunk újra rácsodálkozni erre a tőlünk, felnőtt magunktól pusztuló csodára; gyönyörű világunkra, gyermeki szemmel, egyszerre ostobán és bölcsen, úgy, ahogy akkor. Mert áldott az, akiben nem alszik a gyermek."

- kellett hozzá a monoton konok felnőttekké válás verse, az Egytálétel
- kellett Szondi Györgynek, meg a (Berlin egén megismert) többi angyalnak ajánlott vers: a Fölött (persze a filmről szintúgy született bejegyzés)
- kellett hozzá egy Beszélgetés anyákról és férjeikről, Turi Tímea verse (s kötete) kapcsán (a bejegyzésben linkelem annak ismertetőjét is)
- kellett, hogy elgondolkodjak bánásmódról és tévutakról, és a meséről, amiből paralizálódott a Meskete (alatta itt is egy átéltebb verzióra kattinthatsz, Németh Kriszta képeivel)
- kellett a Tükörmély - s még ki tudja, hány megragadás. Ennyi minden kellett ehhez a tizenhét szótaghoz, ott legelöl.