Pride slam (e néven a második)

Szóval mielőtt papírszarvat csavarunk a homlokunkra és
telipukizzuk szivárvánnyal a várost, nézzük meg,
milyen sorfalak között vonul a büszkeség.

mi az má'! mi az má'! mi az má'!
látom, nézem, ripost, lokál, közszolgálati híradó -
előbb miazmátlanítani kéne a közbeszédet.
a közszolg állat telepiszkítja a kitölthető helyeket
a hír adó egy nemzeti együtt mű-ködöt köhögő rendszerben
befizetett zombiadó egy ingyenes rock-koncerten
ahol többek közt Dalos ügynök fújja a szájszagú májust -
nemzeti együtt működöt fedési rendszer
miazmája.

marminálunk, babám.
megint az jött a szokásba.

Szóval nézzünk már körül, mert a közbeszéd elementáris erővel visszahat,
ez itt tényleg éjjel is, meg nappal is Budapest -
befővárosálok ettől a stílusnak nem nevezhető shit lush-tól -
ahogy nyilvánosan telibeszarod a környezeted,
ha például egy "fontos üzleti tárgyalás" kellős közepén ér
a 133-ason...
a többiek kényszeredett figyelme, tömegközzötyögés közben -
mit nézel, nézel, hogy mit nézek, komolyan még neked áll feljebb
amiért hallani merem.
a közlekedőedényt jobban lögyböli a hangod,
mint a kerekek alatt a négymszínnel hiába festett kátyúk
melletted műk öröm mell ácsorog rabszolgád K tyúk -
szóval ez magánbeszélgetés kihangosítva, belterjes terjedelemben
ahogy nem válogatod meg a szavaid és mindenki
faszfej és gyökér és az üzleti partnered is
a fülünk hallatára menjen a büdös kurva anyjába -
kicsontozzalak, geci?

szóval mielőtt nekilátnánk telipukizni szivárvánnyal a várost
hogy a népség agyát mossa át a szabadság lehetőségének színgazdag illata
nem ártana kitisztítani a közbeszédet,
mert ebben az üzletileg is generált
politikai szándékoknak is tökéleteset fosó seggszájszagban
egyszerűen erősebb hatásokhoz szokik az istenadta nép.



Tudod  mit? Elkezdem én.
Nem túl hangos kezdemény:
vaze,
laza -

hogy nem szólok punchline-on át
s Coelho-nyelvi birkaság
(legel)
se kell -


költőmodor (ha nem tanult
de kellőképpen elborult)
az ám,
lazán!

És mindenképpen kedvesen
hogy ne kössél belém te sem,
kipesz,
kopasz...



Szóval azt hiszem, először el kéne beszélgetnünk a szomszédokkal.
Hogy hogyan viselnének egy laza coming outot -
szia, én például teljesen megbízhatatlan és szétcsúszott drogos
voltam egy időben, te buzi-e vagy?
Szóval nem pont így, de ezt a mélységesen zárkózni kényszerítő
félelemkultúrát egyedül a bizalommal szaggathatod fel.
Itt, a városban, ott, nagyanyádék szülőfalujában,
ahol ismernek. Mint a rossz pénzt, meg mint egy
elfogadható mértékig devalválódó fizetőeszközt, amilyen a forint.

Szóval sajnos kénytelenek leszünk becsukni a mobiltelefont
ahol hasonszőrűek bólogatnak és trollok anyázzák a szavaink
(átmenet nincs) -
ahol jóízűen ellebegünk egy véleménybuborékban, szóval
kénytelenek leszünk a mellettünk álló, ülő,
homokozóban összehomokozott gyerekét
betáplált népnemzeti aggodalommal figyelő,
kutyáját épp nagy gonddal a járdára szarató,
kénytelenek leszünk a
fékcsikorgásban, autóablakon kihajolva
épp indulatteli artikulációt megfogalmazni készülő
embertársunk szemébe nézni és beszélgetni vele.

Szar ügy.
Igazi kaland.
Életveszélyes.
Tudom, mire kérlek.
Öngyilkos bevetés.
Kamikazeakció.

De nincs más választásunk, mint beszélgetni.

Hogy ne csak a céltáblát mutasd fel, amikor felvonulnál
egy akármilyen kisebbség érdekeinek védelmében.