gyűlöletkeltés

árnyékot vet bennem. mintha volna egy
belső táj, beszüremlő fénnyel, mintha a
szememen át - vagy tán tényleg fényforrás
is ragyog odabent, de a megszólalásaid
árnyékot vetnek bennem.
tehát bennem testté alakulnak.
ez teremtés. ahogy a fantázia csinál
idegen tájat idegen nappal.
vagy hatalmas ragyogó fákkal, amik befényelik
az egész birodalmat. amíg valamilyen
rosszindulat - lakik bennem, nyilván -
ki nem oltja a fényüket. árnyékot vet bennem
a megszólalásod, tehát vakfoltot teremt.
ahova nem jut el a belső fény. amit
nem világít át a fantázia teremte
világító test. ez is egy táj, csupa testből,
az anyaguk olyan vaskos és
megszámlálhatatlan, mint a szerveimben
történő borzalom. ezt az árnyékot
nem tudom megemészteni, csak ha
megemésztem a testet, ami veti.
elfog a gyanú, hogy amit mondasz,
ami bennem árnyékot vet, az így
emészthetetlen. hiszen belőlem áll. ezért
nem tud egyszerűen csak kilökődni.
azt hiszem, ezt az árnyékot hívjuk
egyszerűen félelemnek.