kitérés

a parlamenttel srévizavé állok
egy étterem előtt a valaki vacsoráját várva
hallgatva akaratlan az éttermi dolgozók sajátos
enyémtől eltérő valóságát

amikor harmadik valóságként megáll
az elé kilépő alkalmazott előtt
egy hajléktalan és elbődül
elit! ez itt az elit!
aztán odaszédül elém még nálam is
gerinc-sérültebb tartással az arcomba kiabál
figyelj, má'! arra kérlek, verd pofán őket!
amire ebben a kényelmetlen szituban
tőlem csak ennyi telik:
ne beszélgessünk. inkább ne beszélgessünk

állok ferdén a parlamenttel az étteremmel
a csövessel az életemmel szemben
a szépre nyitottan
tehetetlen mélységes igazával szemben
állok

egyfelől várom tőlük a munkát amiért fizetnek
rendszer hűséges rabszolgája
a moccanás valóságos esélye nélkül
állok a nem csinálok semmit pótcselekvésében
másfelől haragszom erre a roncsra aki az
én faszommal verné a csalánt de
persze verni kéne az egész gusztusosan
fűszerezett csípős csalánerdőt verni kéne

magam veretni
ha már nem vagyok képes csak ezt
az álságos ízharmóniát fenntartani
a körülöttem elterülő
velejéig hazug eldobható evőeszközhalomban

haragszom erre az embertársnak
nemigen kinéző sapiensre mert
igaza van de
bocs nekem szükségem van arra a
pár forintra amit ez a fuvar
meg amit a többi jelent ahogy
ennivalót szolgáltatok a mások lustaságába

hogy lehet valaki ekkora geci
hogy csak így elveszi a nehezen
kiküzdött illúziómat
hogy alapjában rendben van
ez a helyzet parlamenttel srévizavé
étterem előtt a más vacsorájára váró
zen-buddhista ételfutárral?